„Talán az, hogy milyen sokan hallgattak szinte egész életükben a háború idején átélt borzalmakról. Jól példázza ezt annak a hölgynek a családi tragédiája, aki az egyik könyvbemutatóm után mesélte el, hogy annak idején az ő édesanyját is megbecstelenítették az orosz katonák, a hölgy édesapja pedig a feleségét hibáztatta az erőszakért. A házasságuk megromlott, elváltak, és az édesanya, miután felnevelte gyermekeit, öngyilkos lett. Sajnos ez nem volt egyedi eset.” (Kováts Judit)
Ez csak néhány a sok erős mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Amikor öt éve, 2012 augusztusában Matolcsy György meghirdette a Wekerle-tervet, a kormánypárti politikusok nem fukarkodtak a patetikus jelzőkkel. Volt, aki egyenesen gazdasági nemzetegyesítésnek nevezte a programot, amelynek legfőbb stratégiai célja a hazai vállalkozások Kárpát-medencei pozícióinak erősítése volt. A magyar vállalkozók hamarosan fel is fedezték maguknak a Vajdaságot, amely több okból is kiaknázatlan aranybányának bizonyult. Ma szinte tapintani lehet a csalódottságot a helyi magyarok körében. A Vajdaságban jártunk, hogy megnézzük, hogyan halad a „nemzetegyesítés”.
A legvadabb diktatúrában született, a gyerekként beleivódott szorongás egész életében elkísérte. A múltat hallgatás övezte, ő pedig emlékfoszlányok, elejtett szavak alapján próbálja újraalkotni családi és személyes történetét. Nemrég jelent meg a Makám együttes vezetőjének, Krulik Zoltánnak az önéletrajzi ihletésű prózakötete, Az utolsó papírrepülő.
A település, amelyről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe: a dülöngélve nyilatkozó Szalacsi Sándor és az általa csak jó munkásembernek tartott, több évtized alatt a kertje végében „atombunkert” építő Fogarasi Árpád. A megítélése is hasonló a két mémmé lett személynek, a közmegegyezés szerint ők amolyan vicces figurák. Pedig valójában a sorsuk igazán drámai, és Kocsordot, ezt a szatmári kis falut is egészen más érdekli már, mint a napokban eladósorba kerülő „ojjektum”.
