Kárpátalja két – magyar szempontból is – legjelentősebb városában, Ungváron és Munkácson felújított, történelmünket is bemutató kiállítás várja a látogatókat. Ami meglepő: a magyar és ukrán történészek, muzeológusok egészen jól tudnak együttműködni, már csak nagypolitikai téren kelne el némi változás.
Arra a legbüszkébb, hogy anya. Saját négy gyermekéé és mellette még több százé. Igaz, ez a fajta anyaság sokszor emberpróbáló, de legalább annyira szép, mint amilyen nehéz. A tiszadobi gyermekotthon egykori igazgatója, a kecskeméti S. O. S. gyermekfalu otthonvezetője, Illésné Áncsán Aranka, vagy ahogy sokan nevezik, anyácska nemrég Richter Aranyanyu Díjat kapott.
Témák a Magazinból
Mit csinálnánk? Jót röhögünk
Hatalmas, vidám és igencsak különleges családként élnek Tengelic „kulákjai” – Csöpi, a vagány pesti nő a sajátjai mellett kilenc sérült gyerek vidéki felnevelésétől sem rettent meg (17., 20. oldal).
A robot nem tud kóstolni
Bittera Dóra és Molnár B. Tamás a rommá spékelt pulykáról és a túl rövid ideig seprőn hagyott pezsgőről (18–19. oldal).
Keserű igazság
„Elrabolja a gyerekek rózsás arcát és csillogó szemét” – Megdőlő tévhitek a kávéval kapcsolatban (21. oldal).
Eldobott kő
„A becsületes cigányt ugyanúgy megbecsülik a faluközösségben, mint ahogy megvetik a semmirevaló magyart, románt” – Kecseten lerombolták egy roma család házát (22. oldal).
Csak a bonjour
Abszurd nyelvháború mérgezi a békés hétköznapokat Kanadában (23. oldal).
Ingatag egyensúlyok
Kétezer-tizenhét a külpolitikában: az év, amikor Amerika kiszorult a Közel-Keletről (24–25. oldal).
„Rabok könnyét iszom”
Példás szakmai együttműködésnek köszönhetően nyílt meg a Kárpátalja történetét bemutató állandó kiállítás (24–25. oldal).
„Volt, aki tíz évig haragudott”
Illésné Áncsán Aranka a tiszadobi huszonhat évről, a fordított bögrékről és a „nem roma” roma gyerekekről (26. oldal).
