„Apámmal minden Fradi-meccsre feljöttünk. A reggeli vonattal indultunk a Keletibe, ott a Fehér Ökörben apám ivott egy nagyfröccsöt, aztán a Fiumei úton kigyalogoltunk a stadionba, akkor még a régi, favázas stadion állt az Üllői úton. Nem messze tőlünk ült Ortutay Gyula, aki sok egyéb mellett miniszter is volt. Az ötvenes évek elején, amikor Rákosiék a csapatot Kinizsire nevezték át, és piros-fehér mezt adtak a játékosokra, nem volt szerencsés a Fradinak szurkolni, főleg nem egy politikusnak, Ortutay mégis minden meccsen ott volt. Ha gólt lőtt a csapat, felpattant a helyéről, örömujjongásban tört ki, de néhány másodperc után rájött, hogy jobb, ha nem hívja fel magára a figyelmet nagyon, s csendben visszaült. A Fradi-mánia megmagyarázhatatlan szenvedély. Anyám még nyolcvanhárom évesen is kijárt a meccsekre.” (Koós János)
Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Mielőtt kitört volna a háború, több száz magyar élt Szíriában. A lassan hét éve tartó, közel félmillió halálos áldozatot követelő konfliktus felmorzsolta a virágzó közösséget, így napjainkra csupán tucatnyi magyar maradt a sokat szenvedett országban. Nehéz sors jutott nekik: az ágyúdörgés, a gránáteső és rakétatűz már teljesen természetessé vált az életükben, sőt olyan is akad közöttük, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Mindezek ellenére a végsőkig kitartanak. Szíriába utaztunk, hogy felkeressük a fronton élő honfitársainkat.
Muszáj megtalálni a humort a világban, mert komolyan nem lehet élni – figyelmeztet az énekes, színész, aki november 20-án ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, de még most sem hagyott fel a koncertezéssel, és senkinek sem adja át a volánt. A kerek évforduló kapcsán Koós Jánossal Erdélyről, a Fradiról és Hofi Gézáról is beszélgettünk, s kiderült az is, miért nem volt még sosem beteg, miért kellett nevet változtatnia, mi volt a három kívánsága Rióban, és hogy mit főzött Dajka Margitnak hajnali háromkor.
Börtönből való szabadulása után, 1960-ban költözött fel Némethy Jenő a Szendrőlád melletti hegy oldalába, egy maga eszkábálta kunyhóba. A kommunista rendszer által többszörösen meghurcolt remete két év alatt emberfeletti munkával, rejtélyes módon középkori várat tárt fel a hegytetőn.
Hazánkban sem az art deco, sem a Bauhaus nem tudott meghatározó építészeti stílussá válni, hiszen amikor ezek az irányzatok fénykorukat élték (az 1920-as, 30-as és 40-es években), a magyar politikai berendezkedés nem kedvezett elterjedésüknek. Persze akadnak e stílusokban épült vagy legalább azokra hajazó épületek Magyarországon (főleg a fővárosban), ám azokat többnyire magánszemélyek vagy különféle szervezetek építették maguknak.
Cigánysoron született, tizenöt évesen szült először, és már hat gyermeke volt, amikor leérettségizett, majd diplomát szerzett. Bár az édesanyja eltiltotta őt a cigányoktól, most Kecskemét egyik legszegényebb részén működtet játszóházat hátrányos helyzetű gyerekek számára. A Védőháló Karitatív Egyesület alelnökeként a szervezet adományboltját vezeti, és önkéntesként dolgozik a kecskeméti református egyházközség cigánymissziójában is. Lacziné Somogyi Tímea Anna nemrég Richter Aranyanyu Díjat kapott.
Témák a Magazinból
Tízpercenként egy lövés
„Itt nagyobb szükség van rám, mint Magyarországon” – Magyar sorsok a háború sújtotta Szíriában (17., 20–21. oldal)
„Ha a humor meghal, öt perc múlva én is halott vagyok”
Koós János az ellopott oboáról, a Ferencvárosról és Latabár Kálmán csínytevéséről (18–19. oldal)
Fejét kőpárnára hajtotta
Kivonult a szocialista társadalomból, állítólag víziók segítették, hogy megtalálja egy középkori vár nyomait – A remete élete és tevékenysége mindmáig sokak számára eleven és felkavaró emlék (22–23. oldal)
Egy pofon, vagy kettő
„Hát tisztára sokkban voltak!” – Majdnem Olaszliszka Sályon (22–23. oldal)
Bauhaus a fürdőházban
Ha még élne, talán a létesítmény eredeti tervezője, Janáky István is szívesen látogatná a szépen rendbe tett Palatinust (24–25. oldal)
Kétszázezer tó és sok-sok nokiás doboz
Lenintől a Nightwishig: százéves lett Finnország (24–25. oldal)
Eszébe jutott, hogy befejezi a gimnáziumot
Lacziné Somogyi Tímea Anna szociológus előítéletekről, életre szóló hátrányokról és a lemoshatatlan barnaságról (26–27. oldal)
Shakespeare és a termodinamika második főtétele
Láng Benedek Galilei konfliktuskereséséről, a mágia modernitásáról és egy tudományos médiahackről (26–27. oldal)
Méteres plakátokkal a közönséget megmaszlagolni
Ady megmondja: bő száz éve írt pontos látlelet napjaink Magyarországáról – Meddig szabdalható egy életmű? (28. oldal)
A kegyetlen kelenföldi panellakó
„A rendszerváltás során és utána – bár Péter Gábor még élt – a nyilvánosságban nem vetődött fel politikai felelőssége” (29. oldal)
Stier Gábor Donald Trump döntéséről. Gazda Albert egy cseh borról. Hegyi Zoltán, Szántó T. Gábor, Kelecsényi László és Weiner Sennyey Tibor tárcái.
