„Apámmal minden Fradi-meccsre feljöttünk. A reggeli vonattal indultunk a Keletibe, ott a Fehér Ökörben apám ivott egy nagyfröccsöt, aztán a Fiumei úton kigyalogoltunk a stadionba, akkor még a régi, favázas stadion állt az Üllői úton. Nem messze tőlünk ült Ortutay Gyula, aki sok egyéb mellett miniszter is volt. Az ötvenes évek elején, amikor Rákosiék a csapatot Kinizsire nevezték át, és piros-fehér mezt adtak a játékosokra, nem volt szerencsés a Fradinak szurkolni, főleg nem egy politikusnak, Ortutay mégis minden meccsen ott volt. Ha gólt lőtt a csapat, felpattant a helyéről, örömujjongásban tört ki, de néhány másodperc után rájött, hogy jobb, ha nem hívja fel magára a figyelmet nagyon, s csendben visszaült. A Fradi-mánia megmagyarázhatatlan szenvedély. Anyám még nyolcvanhárom évesen is kijárt a meccsekre.” (Koós János)
Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Mielőtt kitört volna a háború, több száz magyar élt Szíriában. A lassan hét éve tartó, közel félmillió halálos áldozatot követelő konfliktus felmorzsolta a virágzó közösséget, így napjainkra csupán tucatnyi magyar maradt a sokat szenvedett országban. Nehéz sors jutott nekik: az ágyúdörgés, a gránáteső és rakétatűz már teljesen természetessé vált az életükben, sőt olyan is akad közöttük, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Mindezek ellenére a végsőkig kitartanak. Szíriába utaztunk, hogy felkeressük a fronton élő honfitársainkat.
Muszáj megtalálni a humort a világban, mert komolyan nem lehet élni – figyelmeztet az énekes, színész, aki november 20-án ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, de még most sem hagyott fel a koncertezéssel, és senkinek sem adja át a volánt. A kerek évforduló kapcsán Koós Jánossal Erdélyről, a Fradiról és Hofi Gézáról is beszélgettünk, s kiderült az is, miért nem volt még sosem beteg, miért kellett nevet változtatnia, mi volt a három kívánsága Rióban, és hogy mit főzött Dajka Margitnak hajnali háromkor.
