„Ezek az asszonyok gyűlöletből vertek. Közben oroszul szitkozódtak. Valamivel később magánzárkába kerültem. Megkezdődtek a vallatások. A tortúra elején nem volt tolmács. Semmit nem értettem abból, amit mondtak, aztán érkezett egy kárpátaljai orosz katona, aki beszélt magyarul. Ő fordított nekem. Azzal vádoltak, hogy kémkedni jöttem a magyaroknak a Szovjetunióba. Utána már azt állították, hogy az amerikaiaknak dolgozom. Azt sem tudtam, mit jelent a kémkedés. Nagyon sokáig gyötörtek. Éjjel vallattak. Napközben nem engedtek aludni. Körbe kellett sétálnom a cellámban. Az őrök állandóan figyeltek. Volt, hogy séta közben aludtam el, de felébresztettek, és folytatnom kellett. Átvittek egy szűk kis cellába, ahol meztelenre vetkőztettek. Ott ültettek, míg csöpögött rám a víz – emlékezik vissza a kínzásokra. Majd felém nyújtja a kezét. – Látja ezeket a forradásokat? Az ujjamat az ajtó mögé kellett dugni, és rácsapták. Így gyötörtek.”
Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Kevés olyan ország van, amely saját nemzeti ünnepén egy másik állam lobogóját emeli a magasba. Őszintén, szívből jövő lelkesedéssel. Tíz évvel azután, hogy Koszovó kikiáltotta függetlenségét, egyre világosabban látszik: a kis balkáni országot magára hagyták mentorai, az egykori szerbiai tartomány egyedül keresi az útját. És úgy tűnik, ez az út Albánia felé vezet.
Ezer év ötszáz oldalon: több átfogó országtörténet szerkesztése után Romsics Ignác történész maga is megírta Magyarország történetét, aki szerint szabadságharcaink és forradalmaink nem ok nélkül buktak el, és azt is elmondja, a jövő mely mulasztásainkért fog súlyos ítéletet mondani fölöttünk.
Két évtizede Európa még a keblére ölelte a szabadságukért küzdő csecseneket. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott. A romantikát kiszorította a realizmus. Míg a múlt század 90-es éveiben a jogvédők foglalkoztak a Kaukázusból érkező menekültekkel, ma leginkább a rendőrségnek jelent gondot a nyugat-európai városok lakóinak életét megkeserítő csecsenek kezelése. A hatóságok tehetetlenek, a Kaukázusból pedig – főképp Németországba – egyre többen érkeznek.
Magyarország harangjai már több mint fél évszázada Őrbottyánból származnak. Meglátogattuk a családi házat, amelynek udvarán ugyanúgy űzik mesterségüket, ahogyan évszázadokkal ezelőtt. Gombos Miklós és fia műhelyébe látogattunk.
Témák a Magazinból
Albán zászló szerb bölcsőben
Tízéves Európa legfiatalabb országa (17., 20–21. oldal)
Sem labanc, sem kuruc
Romsics Ignác Mária Terézia átértékeléséről, a konstruktív mítoszrombolásról és a történész feladatáról (18–19. oldal)
Vajnah partizánjai
Nyugat-Európa a csecsen maffia szorításában (20–21. oldal)
„A készülő harang olyan, mint egy matrjoskababa”
Ahol tojásból, cukorból, mosott agyagból és emberi hajból lesz a köpeny – az ország egyetlen öntödéjében jártunk (22. oldal)
Aki a gulágon nőtt fel
Február 25-én emlékezünk a kommunizmus áldozataira – Rózsa, akit 14 évesen hurcoltak el a Szovjetunióba (23. oldal)
A nagy reneszánsz gát
Etiópia és Egyiptom vitája a Nílus eltereléséről (24–25. oldal)
Egykerekező információzsonglőr
Claude Shannon tudományágat alapított, de egyéb tekintetben is hozta a különcködő zseniktől elvárt furcsaságokat (24–25. oldal)
A Kennedyk szégyene
Családi versenyistálló, ahol pár kiló felszedése is majdnem halálos bűnnek számított – Egy félresiklott lobotómia előtörténete és utóélete (26. oldal)
Csak lebeg a feldolgozatlan trauma
Az egykori pártüdülő a magyar társadalom tehetetlenségének is a szimbóluma – Hernád Géza statikus fotóin megelevenednek a Kádár János fémjelezte balatoni nyarak árnyai (27. oldal)
István, a király Wakandában?
Afrofuturizmus – lehetséges jövőképek az eltörölt múlt helyett: egy kulturális jelenségről a Fekete Párduc című film kapcsán (28. oldal)
„Tintafosóknak nem dudálok!”
A Pál István mesél című könyv a régi magyar identitástudat egyik utolsó képviselőjének állít emléket (29. oldal)
Csillagkép
Tíz éve hunyt el Orszáczky Jackie Miklós (32. oldal)
Gazda Albert Elizabeth Swaney teljesítményéről. Bugaca, a görög gasztronómiai csoda (Gazda Albert írása). Hegyi Zoltán, Benedek Szabolcs, Kelecsényi László és B. Kovács Gergely tárcái.
