„Mi nem is akarunk gourmand-étterem lenni. Nekem és kollégáimnak fontos az otthonról hozott ízvilág, amelyet szeretünk. Ezt úgy derítem ki, hogy megfigyelem, egy kéthetes útról hazatérve mit kívánok nagyon. Olaszországban hiába eszem sok tésztát, ha onnan hazajövök, jólesik a túrós csusza tepertővel, ezért ez mindig lesz az étlapon. Van tíz-tizenöt ilyen emblematikus magyar ételünk, és szerintem a vendégek is fellázadnának, ha ezeket levennénk az étlapról. Nem ciki ilyeneket kínálni. A magyar szakácsképzés nagy hibája, hogy az iskolából kikerülő diákok azt gondolják, ők annál többre érdemesek, mint hogy ilyen »hétköznapi« ételeket készítsenek. Pedig ezeket is meg lehet csinálni jól, minőségi alapanyagokból, még akár megújítva is. Görcsök nélkül; nem kell mindig mindent megújítani, van, ami úgy tökéletes, ahogy van.” (Csapody Balázs).
Ez csak néhány ízes mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Hogyan lehet együtt élni másokkal, ha szóba sem állunk velük? Ha elvből nem tanuljuk meg a nyelvüket ? Ha először a legrosszabb emlékeink jutnak eszünkbe róluk ? Ha zsigerileg tiltakozunk az ellen, hogy bármiféle közünk legyen hozzájuk ?
Emblematikus éttermet vezet a Balaton déli partján Csapody Balázs; ha nyáron akarunk beülni hozzá, ajánlatos egy hónappal előre asztalt foglalni. Rengeteget utazik a világban; két éve társaival együtt megszervezte Budapesten minden idők legnagyobb szakácseseményét, a Bocuse d’Or európai döntőjét. A verseny idei kiírásán Magyarországot az ő séfhelyettese képviseli, miután a hazai válogatón győzni tudott az erős mezőnyben. Évtizedek óta küzd azért, hogy a Balatonon ne csak nyáron legyen élet. Komolyan veszi a regionalitást: étterme ma már ötvennél is több helyi termelőt tart el. Balatonszemesen – savanyított kacsazúzát és nagyon finom kocsonyát is tartalmazó vasárnapi ebéd mellett – beszélgettünk.
Akár egy elfeledett csehszlovák új hullámos filmremek nyitójelenete: egy kis falu helyettesítő postásának elege lesz, és táskájában a kiosztásra váró családi pótlékkal biciklire pattan, majd kerékpárját hátrahagyva a velencei karnevál felé veszi az irányt. Izgalmas pikareszk mozi születhetne a főhős kalandos útjának bemutatásából, mi azonban úgy gondoltuk, inkább arról írnánk riportot, hogy a kis falu, történetesen Nyírcsaholy miképpen reagál a szökés hírére és persze a hiányzó pótlékra.
Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter már rovarevéssel riogat, amelyet természetesen a migráció – és Soros György – fog kikényszeríteni. Kétmilliárd ember eszik a földön nap mint nap rovart, hogy ezzel fedezze fehérjeszükségletét. A rovarevésnek csak előnyei vannak az egyéb állati eredetű, hagyományos élelmiszerek fogyasztásához képest (bár erről a rovarokat nem kérdeztük meg), derült ki az első magyar rovaripari konferencián a Szent István Egyetemen.
A szlovák újságírók az eddigieknél is keményebben ráfekszenek majd az állam és a szervezett bűnözés kapcsolatainak feltárására, miután a héten megöltek egy fiatal oknyomozó újságírót és a barátnőjét.
Témák a Magazinból
Enklávé a Rigómezőn
Hősök és áldozatok – Az albán tengerben úszó településen Lázár fejedelem szobrához járnak telefonálni a koszovói szerbek (17., 20. oldal)
A nagymama receptje
Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa a külföldiek Balatonra csábításáról, Erdély ízeiről és a Pannon Gasztronómiai Akadémiáról (18–19. oldal)
Nyírcsaholy–Velence, oda-vissza
„Megcsinálta azt, amire olyan sokan csak gondolni mernek” – A pénzzel megpattanó pénzes postás élő emlékezetét kutattuk (21. oldal)
Erasmus Darwin cserebogárlevese
Rovarbiznisz: divat és alternatíva (22. oldal)
Csak a jóság negyvenöt hektáron
Lőrincz György végső soron olyan borokat szeretne készíteni, amelyek szép élményekkel ajándékozzák meg az embereket (23. oldal)
Megbánja-e a robot a bűneit?
A jogi szabályozás csak kullog a technikai fejlődés mögött (24–25. oldal)
Amikor ránk támad az önvezető autónk
Gépiesen tapsolunk a mesterséges intelligenciák fejlesztésének, de látjuk-e az életünket kényelmesebbé tevő algoritmusok veszélyét? (24–25. oldal)
Megmoccanó ősbölények
Szlovákiai médiahelyzetkép újságíró-gyilkosság után (25. oldal)
Az örök ifjúság titka
„Marika csudabogár, a mi csudabogarunk” – A fáradhatatlan sprinter túl a nyolcvanon is arra készül, hogy a szenior-Európa-bajnokságon megjavítsa egyéni csúcsát (26–27. oldal)
Csodák csodája
Kitüntetett épület- és tájrehabilitáció Ózdon (26–27. oldal)
Isten jelenlétébe léptem
„Krisztus nagykövete”: Billy Graham temetése Washingtonban (27. oldal)
Cionisták, menjetek Sionba!
Ötven éve, 1968-ban forrongott a világ, a lengyeleknél pedig kitört a márciusi vihar (28. oldal)
Hatalmon maradni, bármi is az ára
Az És bocsásd meg vétkeinket totális rendszert rajzol fel, az edzett Orwell-olvasót is meglepve (29. oldal)
Miért akarták meggyilkolni Hajós Alfrédot?
Névtelen levélben fenyegették meg a neves építészt (32. oldal)
Vass Norbert a nagyböjtről. Gazda Albert az osztrák borokról. Hegyi Zoltán, Szörényi László, Győrffy Ákos és Weiner Sennyey Tibor tárcái.
