„Mi nem is akarunk gourmand-étterem lenni. Nekem és kollégáimnak fontos az otthonról hozott ízvilág, amelyet szeretünk. Ezt úgy derítem ki, hogy megfigyelem, egy kéthetes útról hazatérve mit kívánok nagyon. Olaszországban hiába eszem sok tésztát, ha onnan hazajövök, jólesik a túrós csusza tepertővel, ezért ez mindig lesz az étlapon. Van tíz-tizenöt ilyen emblematikus magyar ételünk, és szerintem a vendégek is fellázadnának, ha ezeket levennénk az étlapról. Nem ciki ilyeneket kínálni. A magyar szakácsképzés nagy hibája, hogy az iskolából kikerülő diákok azt gondolják, ők annál többre érdemesek, mint hogy ilyen »hétköznapi« ételeket készítsenek. Pedig ezeket is meg lehet csinálni jól, minőségi alapanyagokból, még akár megújítva is. Görcsök nélkül; nem kell mindig mindent megújítani, van, ami úgy tökéletes, ahogy van.” (Csapody Balázs).
Ez csak néhány ízes mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Korszerű, kritikus, konzervatív – hetilap a napilapban. Keresse minden szombaton!
Hogyan lehet együtt élni másokkal, ha szóba sem állunk velük? Ha elvből nem tanuljuk meg a nyelvüket ? Ha először a legrosszabb emlékeink jutnak eszünkbe róluk ? Ha zsigerileg tiltakozunk az ellen, hogy bármiféle közünk legyen hozzájuk ?
Emblematikus éttermet vezet a Balaton déli partján Csapody Balázs; ha nyáron akarunk beülni hozzá, ajánlatos egy hónappal előre asztalt foglalni. Rengeteget utazik a világban; két éve társaival együtt megszervezte Budapesten minden idők legnagyobb szakácseseményét, a Bocuse d’Or európai döntőjét. A verseny idei kiírásán Magyarországot az ő séfhelyettese képviseli, miután a hazai válogatón győzni tudott az erős mezőnyben. Évtizedek óta küzd azért, hogy a Balatonon ne csak nyáron legyen élet. Komolyan veszi a regionalitást: étterme ma már ötvennél is több helyi termelőt tart el. Balatonszemesen – savanyított kacsazúzát és nagyon finom kocsonyát is tartalmazó vasárnapi ebéd mellett – beszélgettünk.
Akár egy elfeledett csehszlovák új hullámos filmremek nyitójelenete: egy kis falu helyettesítő postásának elege lesz, és táskájában a kiosztásra váró családi pótlékkal biciklire pattan, majd kerékpárját hátrahagyva a velencei karnevál felé veszi az irányt. Izgalmas pikareszk mozi születhetne a főhős kalandos útjának bemutatásából, mi azonban úgy gondoltuk, inkább arról írnánk riportot, hogy a kis falu, történetesen Nyírcsaholy miképpen reagál a szökés hírére és persze a hiányzó pótlékra.
