Raátz Judit rámutatott: a kérések egy része olyan bizarr, hogy az intézet a meglévő szabályokat figyelembe véve nem is tudja bejegyzésre javasolni őket. Nem fért át a rostán például a Szivárvány, a Kopasz, a Betyár, a Gézengúz és a Maci, de hiába akarták a találékony szülők, az MTA nem javasolta a Masni, a Méz és a Szöcske neveket sem. Nem kapott támogatást a becéző alakok egy része sem, érhető módon: vajon ki is tudná komolyan venni Pöntyi vagy Babszi nénit? Esetleg bácsit?
A névadói kreativitás gyakorlatilag nem ismer határokat: egyes szülők például éppen azzal próbáltak kitűnni, hogy gyermeküket kacifántos nevek helyett egyszerűen Öcsinek, Huginak vagy Leánynak keresztelik, ám ezt sem támogatta az MTA. Néhány különlegesség azonban szabad utat kapott: ilyen például az Erdő és az Ecse régi magyar férfinév, a nőiek közül pedig egyes virágnevek, mint például a Lizanka, a Sárma és a Frangipáni.
A Nyelvtudományi Intézet egyébként jogszabályok és szigorú alapelvek szerint jár el, amikor egy-egy kérés bejegyzéséről döntést hoz. Fontos szempont például, hogy a kérvényezett névről egyértelműen el lehessen dönteni, női vagy férfiutónévről van-e szó, és ne lehessen miatta csúfolni a gyereket. Földrajzi névként, márkanévként és művésznévként használt alakokat például nem javasolnak. Fontos szabály az is, hogy a neveket mindig a köznyelvi kiejtésének megfelelően, a helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni, hiába fest csúnyán leírva például a Dzsúlió.
