A letelepedési konstrukció lényege, hogy az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező befektetők, akik legalább 300 ezer euró névértékű, erre a célra kibocsátott, ötéves futamidejű államkötvényt vásárolnak, a hazai törvények értelmében fél év után letelepedési engedélyt kapnak, amelynek birtokában szabadon mozoghatnak a schengeni övezetben. A 2013-ban hozott törvény ugyanakkor előírja, hogy csak a parlament jelenleg Rogán Antal (Fidesz) vezette gazdasági bizottsága által kijelölt közvetítőcégek jegyezhetik le ezeket a kötvényeket az ÁKK-nál, és a külföldi befektető a cég által kibocsátott értékjegyet kap. A vállalkozások amellett hogy olcsóbban jutnak a kötvényhez, de – a papír diszkont jellege miatt – drágábban adják azt tovább, ráadásul még 45 ezer euró, 14 millió forintnyi közvetítői díjat is kérnek az ügyfelektől. Tavaly a Kajmán-szigeteken, Máltán, Cipruson, Szingapúrban és Schaanban (Liechtenstein) bejegyzett cégeknek – a 19,2 milliárd forintos hasznon túl – további közel 31 milliárd forintos bevételt jelenthetett a kötvényekkel való kereskedés. Igaz, hogy a cégeknek költségeik is vannak.
A gyakorlatban mindez annyit tesz, hogy az állam 172 milliárd forint névértékű államkötvény-értékesítéséhez 50 milliárd forintos marketing- és egyéb költség társul. A konstrukciót éppen e miatt a 29 százalékos haszonkulcs miatt kritizálják, mivel a korábbi dollárkötvény-kibocsátások alkalmával a globális szereplők – a Goldman Sachs vagy a Deutsche Bank – mindezt például 0,2–0,3 százalékos haszonkulcs mellett bonyolították le. Az már csak hab a tortán, hogy a vállalkozások által kibocsátott értékpapírokkal kapcsolatban az ÁKK-nak nincs információja. Sőt, a vállalkozások az értékesítési folyamataikkal, stratégiájukkal, kibocsátási terveikkel kapcsolatban az engedélyre való jelentkezésük keretében a parlament gazdasági bizottságát tájékoztatják.
