A mozlimok és a piramisok

Záhi Havvász régész szerint az igazi mozlimok sosem akarták lerombolni a piramisokat. Interjú.

– Mit jelent az ősi Egyiptom a mai egyiptomiak számára?
– Egyiptom múltja a nemzeti büszkeség és az örökségünk része. Az emberek rajonganak a régészetért. Amikor Kairó utcáin sétálok, a gyerekek odajönnek hozzám, hogy együtt fényképezkedjünk, és autogramot adjak nekik. Hősként kezelnek, mert szeretik a régészetet. És ez engem nagyon boldoggá tesz. Az egyiptológia az átlagember számára a kincseket, az aranyat jelenti, és ez megbabonázza őket. Egyiptom minden más arab országtól különbözik. Néhány éve, a forradalom idején a tömeg szerte az arab világban rátámadt a műemlékekre, tört-zúzott, amit csak ért. Nem úgy Egyiptomban. Nálunk élőláncot vontak a múzeumok köré, és az emberek megvédték a múlt kincseit. Nézzék meg, mit művel az Iszlám Állam Irakban! Pusztítják a műemlékeket, és az irakiaknak az egyiptomiakkal ellentétben nincs erejük megvédeni őket. Mindannyiunknak kötelességünk, hogy igyekezzünk megállítani őket. Ha ugyanis behatolnak egy ősi városba, és lerombolnak mindent, amit ott találnak, azzal a történelmet törlik el. Nemcsak Irak történelmét, de az én és az ön történelmét is. Az emberiségét.

– A 2011-es kairói forradalom idején ön a kairói múzeum lépcsőjén nyilatkozott a CNN-nek arról, hogy a felfordulásban rablók hatoltak be a múzeumba, és fosztogattak. Mi történt azóta, kik voltak a rablók, milyen kárt okoztak?
– Hálát kell adnunk istennek, hogy azoknak, akik behatoltak a múzeumba, fogalmuk sem volt a régészetről. Nem érdekelték őket a legértékesebb műtárgyak, csak az aranyat és a vörös higanyt keresték. Ez utóbbi csak kitaláció, egy mítosz. Vannak, akik azt hiszik, hogy ez a vörös higanynak nevezett, varázserejű folyadék található a múmiák torkában. Úgy gondolják, hogy segítségével ördögöt lehet űzni, és hasonló babonaságokra lehet használni. Amikor a rablók beléptek a kairói múzeumba, sötét volt, így nem találták meg Tutanhamon maszkját és a többi világhírű műkincset. A rablás után leltároztunk, és úgy találtuk, hogy 54 műtárgy hiányzik. Ezek közül mára az összes fontosabb tárgyat megtaláltam, és visszavittem a múzeumba. Már csak 17, kevésbé jelentős tárgy hiányzik, például késői kori szobrocskák. Ezt a kárt össze sem lehet hasonlítani például a bagdadi múzeumot ért veszteséggel, ahonnan 15 ezer műtárgyat loptak el. Amikor a rablás utáni napon a kairói múzeum bejárata felé mentem, nagyon féltem, hogy a múzeum elveszett. Alig mertem belépni a kapun. De amikor körbejártunk, és láttam, hogy az összes fontos műkincs a helyén van, megnyugodtam. Hiszen, ha a kairói múzeum biztonságban van, Egyiptom is biztonságban van.

– Önt kevésbé tudományos munkája, sokkal inkább a tévéműsorai nyomán ismerte meg a világ. Kereste ezt a szerepet? Biztos abban, hogy az efféle, már-már valóságshow-ba hajló műsorok valós képet festenek az egyiptológiáról?
– A tévészerepléseim is az egyiptológia iránt érzett szenvedélyemben gyökereznek. Amikor a régészeti felfedezésekről beszélek, minden szavam a szívemből szól. Nem úgy, mint más egyiptológusok, akik csak beszélnek a semmibe. Nem, én a szívemet adom a nézőknek. És ezért a szavaim megtalálják az utat a nézők szívéhez szerte a világon. Amikor előadást tartok Amerikában, a jegyek egy-két óra alatt elfogynak, mert az emberek láttak a tévében, és tetszett nekik a műsor. Ez engem boldoggá tesz.

– A Közel-Kelet ősi kultúrái közül (sőt talán az összes ókori civilizáció közül) az egyiptomi érdekli a legjobban az embereket. Mi lehet ön szerint ennek az oka?
– Az ősi Egyiptomban olyan vívmányok, épületek születtek, olyan kultúra alakult ki, amely semelyik másik civilizációban nem létezett. A piramisok máig elbűvölik az embereket, akik mesésebbnél mesésebb történeteket agyalnak ki arról, hogyan építették őket. Megy egy tévéműsor már vagy tíz éve az amerikai History csatornán az ókori földönkívüliekről és arról, hogy a műsor készítői szerint ők építették a piramisokat. Egyszer eljöttek hozzám, hogy szerepeljek a műsorban. Én azt válaszoltam, ha én szerepelnék, az egyben a műsor végét is jelentené, mert azt mondanám, hogy az idegenek nem léteztek, a piramisokat emberek építették. Aztán ott a Szphinx. Sokan hisznek abban, hogy valamit elrejtettek a Szphinx alatt. Hiába fúrtam le húsz méterre a szobor alá, hogy bizonyítsam, nincs ott semmi, az embereket ennek ellenére megbabonázza a rejtélyek gondolata. És persze ott van Tutanhamon, aki alig kilencévesen került trónra, és fiatalon meg is halt, mégis több mint ötezer műtárgy került elő a sírjából. Semelyik másik kultúra nem dicsekedhet hasonlókkal. Ha megkérdez egy magyar kisgyereket, hogy tud-e valamit az ókori Egyiptomról, máris sorolja, hogy piramisok, Szphinx, múmiák.

– Egyik legjelentősebb kutatási projektje a múmiák komputertomográfos (CT-) vizsgálata. Mit tudtak meg ezekből a kutatásokból?
– Ezek segítségével tudtuk azonosítani (részben a fogaik alapján) Tutanhamon szüleit. Így mutattuk ki, hogy maga Tutanhamon milyen betegségekben szenvedett, és mi lehetett a halálának oka. Úgy találtuk, hogy maláriás volt, elégtelen volt a véráramlás az ujjaiban, lúdtalpa volt, és a halála előtt két órával balesetet szenvedett. Úgy hisszük, leesett egy harci szekérről, és az ütésbe halt bele. III. Ramszesz halálának okára is fényt derítettünk. Őt az úgynevezett hárem-összeesküvés keretében gyilkoltatta meg a felesége és a fia. A CT kimutatta, hogy a nyakát burkoló vastag kötés alatt hatalmas seb tátong: elvágták a torkát. De nem csak a komputertomográf segíti az egyiptológusok munkáját a XXI. században. Lézerszkenner segítségével tökéletes másolatot tudtunk készíteni Tutanhamon szarkofágjáról, maszkjáról, így azt állíthatjuk ki, az eredeti pedig mindvégig biztonságban marad. Műholdképek segítségével feltérképeztük, hogy mit rejt a sivatag homokja a nagy piramisok környezetében.

– A modern technológia másik nagy vívmányáról, a DNS-elemzésről viszont korábban meglehetősen lesújtóan nyilatkozott.
– Valóban szkeptikus voltam a múmiák DNS-analízisével kapcsolatban, mert nem hittem, hogy megfelelő tisztaságú mintát lehet belőlük nyerni. Aztán felállítottam két genetikus kutatócsoportot, és azt mondtam nekik, ha egymástól függetlenül ugyanarra az eredményre jutnak, akkor elhiszem, hogy a DNS-elemzésnek van helye az egyiptológiában. És így történt, aminek én nagyon örülök.

– A Mozlim Testvériség kormányzása milyen hatással volt az egyiptológiai kutatásokra?
– El akarták pusztítani a piramisokat. Ennek semmi köze az iszlámhoz. Az igazi mozlimok sosem akarták lerombolni a piramisokat. A Mozlim Testvériség vezetői őrültek voltak. Az iszlám nem létezhet a kereszténység, a judaizmus és az ókori egyiptomi kultúra nélkül sem. Ellenük voltam, ők pedig gyűlöltek engem. Leromboltak egy múzeumot Közép-Egyiptomban, felégettek két ősi templomot, lerombolták az iszlám múzeum egyes részeit. Hataloméhesek voltak, és hálát kell adnunk istennek, hogy Egyiptom megszabadult tőlük. Most egy olyan elnökünk van, Abdel Fattah al-Sisi, akit egész Egyiptom választott, és minden egyiptomi szeret.

– És akit ön egy interjújában II. Montuhotep fáraóhoz hasonlított.
– Igen, mert Egyiptomnak mindig erős katonai vezetőre volt szüksége. II. Montuhotep százötven évnyi káosz után uralkodott Egyiptomban. Jött, egyesítette az országot, amely így erőssé lett. Ma is hasonló vezetőre van szükségünk, és egyedül Al-Sisi lehet képes erre. Vissza kell állítani mindazt, amit Egyiptom elveszített a Mozlim Testvériség alatt. Legfőképpen a jó hírét és a külföld bizalmát. A turizmus például nagyon rossz helyzetben van, mert az emberek félnek. Pedig Egyiptom ma már biztonságos. A turisták által elköltött pénz nélkül azonban nem tudjuk finanszírozni a műemlékek fenntartását.

– Mások szerint az Egyiptomban korábban megszokott tömeges turizmus egyenesen káros az ókori romokra nézve.
– Meg kell találnunk az egyensúlyt. Az utóbbi időszakban úgy építettük ki a műemlékek látogatóközpontját, hogy maguk a romok teljes biztonságban legyenek. Meg kell értenünk azonban, hogy a turisták pénzét sehol a világon nem nélkülözhetik a műemlékek fenntartói.

– Nem mindenki rajong önért, szép számmal vannak ellenségei is. A Mozlim Testvériség idején például korrupciós vádak alapján börtönbüntetésre is ítélték.
– Nem, ez tévedés. A főügyész légből kapott vádja alapján elítélt ugyan egy bíróság, de fellebbeztünk, és azonnal megmásították az ítéletet. Egy percet sem voltam börtönben. Ha az ember jó valamiben, és híressé válik, egyből megjelennek az ellenségei is. Ha úgy adódik, szívesen lennék újra miniszter. Jó adminisztrátor vagyok, képes vagyok rá.