Adatcsere a frontvonalban

Az internet a szólásszabadság végső beteljesülése?

Önkényuralmi rendszerekben persze semmi meglepő nincs a sajtó és az emberek önkifejezésének, informálódásának korlátozásában. Viszont az internetes forgalom befolyásolhatóságának problémája legújabban a világ legszabadabb demokráciáiban merült föl. Hátterében feltételezhetően kevésbé politikai, inkább üzleti megfontolások, az internetszolgáltatók és a tartalomszolgáltatók háborúja áll. Bár a korábban jószerivel az Egyesült Államokban zajló harcot a magyar internetezők eddig kívülállóként figyelhették, egy minapi incidens nyomán egy csapásra a frontvonalban találhatták magukat.

Történt, hogy a UPC internetszolgáltató előfizetői néhány napon keresztül képtelenek voltak megnyitni néhány igen nagy látogatottságú honlapot, például az RTL Klub és a közmédia szolgáltatásait. Minthogy minden más webhellyel gond nélkül kapcsolatot tudtak létesíteni, egyértelmű volt, hogy nem egyszerű szolgáltatáskiesésről van szó. Kiderült, hogy a UPC hálózatán csak olyan honlapok váltak elérhetetlenné, amelyek egy másik szolgáltató, az Externet számítógépein futnak. Az ügy kipattanását követő napon visszatértek a dolgok rendes kerékvágásukba, de az igen ellentmondásos jelenség hátterét azóta is gyökeresen ellentétesen magyarázzák a szereplők.

Sok szakértő szerint a UPC azért kapcsolta le az Externet felől érkező adatforgalmat, mert üzleti vitában állnak egymással, és talán így próbáltak konkurensükre nyomást gyakorolni. Ha a vád igaz, ez az internetes kommunikáció durva és önkényes cenzúrázása, a netsemlegesség egyértelmű megsértése lenne. A UPC természetesen kategorikusan visszautasítja a gyanúsítást. Mint írják, nekik és anyavállalatuk számára semmi sem fontosabb, mint a semleges internet, és az egész a többi szolgáltatónál történt technikai hibák miatt alakult ki, ők mossák kezüket. Hogy pontosan mi állt a dolog hátterében, egyelőre nem világos, mindenesetre számos szakértő meglehetősen szkeptikus a UPC véletlen malőrt emlegető magyarázatával kapcsolatban.

Hogy tisztábban lássunk a kérdésben, érdemes visszamennünk néhány évet az időben, amikor az amerikai internetszolgáltatók nyíltan elkezdték hangoztatni, hogy jogos lenne a különféle digitális tartalmakért eltérő díjat felszámítaniuk az előfizetők és esetenként a tartalom-előállítók felé. A netsemlegesség kifejezést 2003-ban alkotta meg a Columbia Egyetem médiajog-professzora, Tim Wu. Alapja, hogy a kormányhivataloknak és az internetszolgáltatóknak a világhálón küldött minden adatot azonos módon kell kezelniük. Tilos diszkriminálniuk a felhasználók, a tartalom, a tartalom előállítói, a földrajzi helyzet és bármi egyéb alapján. Levezetése szerint az internet mára az energiahálózathoz hasonló közszolgáltatássá vált, és ahogy a villamos művek sem határozhatja meg, hogy mire használjuk a konnektorból szerzett áramot, úgy a netszolgáltatóknak sem szabad ezt megengedni.

Számos esetben előfordul, hogy a diszkrimináció üzletileg egyértelműen előnyös lenne a netszolgáltatók számára. Ha például több pénzt kérhetnének népszerű honlapok, például a Facebook vagy a Google látogatásáért, azzal jelentős profittöbbletre tehetnének szert. Gyakran előfordul, hogy az internetszolgáltató tartalomszolgáltató is egyben. A legtöbb ilyen cég maga is üzemeltet honlapokat, internetes filmkölcsönző és egyéb szolgáltatásokat. Ha megtehetné, hogy versenytársainak szolgáltatását a sávszélesség csökkentésével vagy akár teljes elzárásával akadályozza, előfizetőit könnyedén saját hasonló megoldása használatára kényszeríthetné. Sok helyütt például a mobiltelefon-szolgáltatók próbálták blokkolni, hogy az internetes telefonálás lehetőségét nyújtó cégek alkalmazásai a mobilinterneten keresztül is elérhetővé váljanak, hiszen így az emberek praktikusan ingyen beszélhetnek egymással.

Vannak azonban olyan iparági lobbiszervezetek és cégek, amelyek támadják a netsemlegesség elvét. Az amerikai Comcast internetszolgáltató néhány évvel ezelőtt külön díjat követelt a Netflix nevű, sorozatok és filmek online lejátszását lehetővé tévő honlaptól, illetve az előfizetőktől. Érvelése szerint a mozgóképek közvetítése hatalmas adatáramlást generál a hálózatán, ami nagy többletköltséget jelent számára. Fejlesztenie kell kapacitását, különben a nagy adatforgalom bedönti egész rendszerét. Ha ennek árát nem a Netflix vagy felhasználói fizetik meg, akkor kénytelen ráterhelni az összes előfizetőjére, ami a filmeket le nem töltőkkel szemben etikátlan.

Az érvelés kritikusai azonban rámutatnak arra, hogy a Comcastnak van saját, a Netflixhez kísértetiesen hasonló filmközvetítő szolgáltatása is, tehát ebben az esetben is felvethető az önző üzleti érdek sérelme. A filmgyártók és a lemezkiadók lobbiszervezetei is folyamatos nyomást gyakorolnak a szolgáltatókra, hogy lassítsák vagy akadályozzák meg hálózatukon a fájlcseréléshez kötődő adatforgalmat.

Úgy érvelnek, hogy a fájlcserélést az emberek szinte kizárólag filmek, zenék illegális terjesztésére használják. Vannak olyan elemzők is, akik a szabad verseny korlátozásának tartják azt, hogy a netszolgáltatók nem tehetik azt a saját szolgáltatásukkal, amit akarnak. Végeredményben ugyanis – hangoztatják –, ha a szolgáltatók szabadon társulhatnának a tartalomszolgáltatókkal, és eltérő csomagokat ajánlhatnának, mint konkurenseik, az az előfizetőknek is jó lenne.

Az Egyesült Államokban az elmúlt években a netsemlegesség híveinek álláspontját fogadta be a kormányzat, Obama elnök az elv feltétlen hívének nevezte magát. A szövetségi kommunikációs bizottság nemrégiben új szabályozást fogadott el. Ezzel az internetszolgáltatókat kiemelte a viszonylag kevésbé szabályzott működésű szolgáltatásokat, például a kábeltévéket tartalmazó kategóriából. Átminősítette őket telekommunikációs formává, ezzel a telefonhálózatokra vonatkozó szigorú szabályok lesznek rájuk is érvényesek. Elvileg ezzel biztosítottá válik az internet semlegessége Amerikában. Magyarországon a UPC–Externet-incidensre reagálva a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság egyelőre tájékozódik a helyzetről. Bár a szolgáltatók közötti adatcsere gyakorlata nem szabályozott jelenleg, az előfizetőket kár érhette az elérhetetlen honlapok miatt.