A felütés pazar. Gyurcsány Ferenc kormányzásától indulunk: „A reménytelenül elöregedett hazai politikai, közigazgatási, egészségügyi, oktatási, közlekedési és szociális intézmények és rendszerek modernizálását az ellenzék akkor gyújtogatással, kordonbontással, népszavazással és új médiahadtestjeinek bevetésével akadályozta meg.” A jobboldal további árnyalt jellemzése értelemszerűen a médiahadtest szemléjével (és tulajdonképpen dicséretével) folytatódik: arról ugyanis, hogy a kormánypártok még mindig népszerűek, a tömegtájékoztatás tehet.
Naná, hogy a Kádár-korszakhoz hasonlítja a dolgozat szerzője a mai állapotokat. Erre magam nem is reagálnék, csak a Wikipédiát hívom segítségül: „A Radnóti Gimnáziumban érettségizett 1960-ban, és még abban az évben a Magyar Távirati Iroda szerződtette gyakornoknak. Újságíró-iskolát végzett, esztétikát és művészettörténetet tanult Budapesten, illetve Moszkvában. A hetvenes és a nyolcvanas években MTI-tudósítóként dolgozott.” Hát, izé, khm!
Személyeskedés helyett azonban inkább sakkozzuk ki, vajon miért nem emleget cenzúrát az újságíró, író, műfordító, filmesztéta. A szintugrás ugyanis itt érhető tetten, ő már valószínűleg felfogta, hogy baromi ciki cenzúráról írni úgy, hogy a szóban forgó cikk meg is jelenik.
Vagyis a kör bezárul. Az emberek egyébként nem a jó hírekre fogékonyak, ha így lenne, valószínűleg meg sem született volna az a módosító, amelyik arra kötelezi a szerkesztőket, hogy ugyan már ne csak az elütötte, ellopta, megerőszakolta típusú hírekből állítsák össze az esti híradókat. Viszont jól megkapják az ellenzéki médiumok. A neves szakember tulajdonképpen lejelentéktelenezte őket internetes oldalaikkal együtt, horribile dictu az írását közlő Népszabadságot és a Nolt is.
Marshall McLuhan nyomán el is kereszteli a jobboldali médiagépezetet magyar atombombának (ha minket a részének gondolt az újságíró, író, műfordító, filmesztéta, akkor köszönjük, tényleg), de van receptje a hatástalanításra: az európai intézmények és fórumok fokozottabb figyelme. „Meggyőzésük arról, hogy szükség van további közbenjárásukra a magyar sajtó normális működésének helyreállítása érdekében, kényes kérdés.”
Bokor szerint ez „a legfontosabb feltételek egyike ahhoz, hogy 2014-ben a polgári demokráciák normái és eszményei szerint is szabad választásokat lehessen tartani Magyarországon”. A médiaháború huszadik évfordulójára megkaptuk az üres címlapos hisztit a médiatörvényről. Most úgy látszik 1992 és 1993 ballib slágerét melegítik majd fel, elvégre annak lesz kerek jubileuma: jönnek majd a „nem lesznek szabad választások” kezdetű sirámok. Csak hogy én is előre rettegjek egy kicsit.
