Az utóbbi időszakban sokat lehet hallani és olvasni az itthoni médiában arról, hogy milyen a hazai katolikus véleményformálás, -közvetítés minősége, hatékonysága. Hogy hol és milyen módszerekkel lehetne közelebb kerülni az emberekhez, milyen témákkal, stílusban, terjedelemben lenne érdemes megjelenni a nyilvánosság előtt. Hogy a világi sajtóban milyen kapuk állnak ehhez nyitva. A következőkben kifejezetten az online média világát vizsgáljuk meg ebből a szempontból.
„Készen áll-e a keresztény média arra, hogy éljen a digitális technika nyújtotta lehetőségekkel? És ha igen, milyen érzésekkel: hittel és meggyőződéssel, vagy muszájból és kényszerűen?” – olvasható egy idén februári Magyar Kurírban megjelent hírben, ami egyébként a franciaországi Annecyban megrendezett 16. Szalézi Szent Ferenc-konferenciáról számol be.
Főleg a muszájból és kényszerűségből szavak ragadták meg a figyelmemet, mert sajnos találó kifejezések ezek a felvetett problémára. Valóban sokszor az az ember érzése olvasóként és újságíróként is, hogy a jelenleginél lehetne ösztönösebben, emészthetőbben, frissebben is tálalni az egyházi témákat. A kérdés persze, hogy hogyan. És persze az is, hogy ez miért megy ilyen nehézkesen.
Több csiripelő pap kell
A katolikus egyházfő még 2010-ben a tömegtájékoztatás világnapjára kiadott üzenetében leszögezte: „Az új média a hithirdetés új korszakát teszi lehetővé. A jövő lelkipásztora blogol, csiripel, szociális oldalakon tarja a kapcsolatot gyülekezetével és online videomegosztó portálon hirdeti az evangéliumot.” Legyünk őszinték: ebből itthon sajnos még elég kevés valósult meg, szétnézve a közösségi és weboldalakon alig találni a neten kommunikáló egyháziakat.
XVI. Benedek pápa egy évvel később pedig arról is szólt egy beszédében, hogy az egyháznak meg kell tanulnia a média új nyelvezetét. „A mai digitális kultúrában is olyan jelképekhez és metaforákhoz kell folyamodnunk, amelyek segítenek Isten országa hirdetésében.” Ennél pontosabban és egyértelműbben nem lehetett megfogalmazni azt, hogy az örömhír terjesztéséhez elengedhetetlen a fiatalokat sokkal jobban megszólító kommunikáció és stílus, és nemcsak a neten, hanem például a miséken is. Hogy egyre többen érezzék a fiatalok közül, egyáltalán nem égő és avítt vasárnaponként istentiszteletre járni. A gördeszkás pap sztorija is jó példa arra, hogy nem kell megijedni a színesebb témáktól, a bátrabb témaválasztástól sem, sőt ez lehet igazán vonzó a mai fiatalok számára!
Alapvető probléma, hogy kevés a modern katolikus lap az online médiában, webergonómiai, használhatósági, webdizájn és tartalmi szempontból is. Kevés az olyan egyházi portál, blog vagy közösségi profiloldal, ami átszakítaná a közöny és a hallgatás falát, amiről trendi lenne beszélni, ami betörne a köztudatba. Persze jó példák is akadnak szép számmal: Kiss Ulrich blogja és Facebook-oldala, ez utóbbit például 2300-an kedvelik, a Jezsuita blog, a Képmás családmagazin és a Magyar Kurír megújulása, interaktívabbá válása, vagy éppen az Igen.hu bátor témafelvetései.
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az új platformokra, mint például a mobiltelefonokra vagy táblagépekre teljesen új olvasási szokások, műfajok, rövidebb terjedelem és erősebb vizualitás jellemző, így ezeket az igényeket is meg kell próbálni kiszolgálnia a katolikus online médiának is. A Napi Evangélium elnevezésű applikáció kifejezetten üdítő példának számít ezen a téren.
XVI. Benedek szerint az új média és a közösségi háló óriási lehetőséget jelent, de az egyházfő figyelmeztetett arra is, hogy ezek magukban hordozzák az elszemélytelenedés veszélyét, valamint azt, hogy a felhasználóknak több virtuális barátja lesz, mint valódi. Lehet, hogy túlságosan komolyan vették ez utóbbi javaslatot a hívők tömegei, mert sajnos az tapasztalható, hogy ismerőseink többsége, még ha hívő is, egyszerűen passzivitásba menekül, ha vallási, egyházi témát vetünk fel, vagy osztunk meg egy-egy közösségi oldalon. Alig alakul ki párbeszéd, nagyon ritka ezeknek a tartalmaknak a megosztása is. Ezt támasztja alá az is, hogy alig lájkolják ezeket az oldalakat: a Magyar Kurírt 815, a Magyar Katolikus Rádiót 365, az Igen.hu-t 470, míg például a Virtuális Plébániát mindössze ezer felhasználó jelölte meg eddig kedvencként.
A portálok többségének közösségi kommunikációja pedig teljesen egyirányú, kizárólag egyházi hírek közlésére használják az oldalakat, sok helyen le van tiltva a felhasználói posztolás, néhány helyen még a hozzászólás is. Így elég nehéz lesz nyitni a külvilág felé. Persze nem jönne rosszul, ha például a katolikus egyház is megjelenne hivatalosan a közösségi oldalakon… őszintén sokat segítene az ügyön.
Pedofil papok, kasztrált gyerekek + hogyan vészeld át az éjféli misét?
A leglátogatottabb hazai online portálok látható módon ódzkodnak az egyházi témáktól, pontosabban elég egysíkúan közelítik meg ezeket: pozitív üzeneteket tartalmazó témákról többnyire röviden és maximum hírműfajokban számolnak be, ha egyáltalán. Az egyik nagy portál például a nemrégiben tartott Házasság hete című országos rendezvénysorozatról egyetlen hírt sem volt képes közölni. Ha jóindulatúan közelítjük meg a kérdést: biztos cikinek tartják az egyházi témákat. Ha kevésbé vagyunk naivak: tudatos manipulálás, elhallgatás zajlik, feltételezhetően ideológiai okokból.
Egyértelműen a botránytémákat kutatják és közlik, a leglátogatottabb hazai portál címkefelhője is plasztikus példával szolgál erre, a katolikus egyház kapcsolódó címkéinek sorrendje ugyanis a következő: Vatikán, XVI. Benedek pápa, egyház, pápa, pedofília. De a nagyobb portálok cikkcímeinek többsége is árulkodó és egyértelműen negatív:
– Holland egyházi vezetők tudtával kasztráltak gyerekeket
– Kivételez egy temetkezési vállalkozóval az újhartyáni plébános
– Testvérem, így átvészelheted az éjféli misét
– Rockot is be lehetett tenni Matyi atyánál – riport a tiltott pornó miatt gyanúsított plébánosról – A cikk harmadik címkéje a pedofil pap, holott a cikk írásakor csak gyanúsításról volt szó, sőt később jogilag is igazolódott, hogy a címkében is sugallt bűncselekményt nem követte el a plébános. Egyébként ennek ellenére a pedofil pap nevű címkeoldalon még mindig ez a vezető anyag.
Nem hittérítésre lenne szükség természetesen a világi portálokon, hanem a keresztény egyházak társadalmi tanításait illusztráló pozitív életpéldák és eredmények feldolgozására néhanapján. Miért annyira elképzelhetetlen, hogy nőknek szóló oldalakon ne csak trendi ostobaságokról írjanak, hanem például keresztény szemléletű párkapcsolati tanácsadók vagy pszichológusok nyilvánuljanak meg házassági problémákról, lelki válságok kezeléséről, vagy egyéb divattémákról, mint például a hűség, a házasság előtti szex, az abortusz, vagy a gyász feldolgozása?
Nem feltétlenül hívő véleményvezér mohikánokra lenne szükség ezeken a portálokon, inkább azt kellene elérni, hogy javuljon picit a világi online médiumok hozzáállása. És ehhez az egyháznak is lépnie kellene. Miért ne indíthatnának például jó tollú egyháziak blogokat a világi portálokon, vagy miért ne írhatnának még többen jegyzeteket, kommentárokat olyan ügyekben, amelyekkel kapcsolatban a leghitelesebb megszólalók lehetnének?
Mindenképpen kettőn áll a vásár: a katolikus egyháznak és médiumoknak is nyitniuk kell, tovább kell frissülniük, profibbá és megkerülhetetlenebbé kell válniuk, és talán egy idő után a vezető hazai hírportálok is nyitottabbak, de legalábbis kevésbé elutasítók és egyoldalúak lesznek az egyházakkal és az egyházi témákkal kapcsolatban. Tóta W. doktor legutóbbi bejegyzése óta, amiben a katolikus egyházat a legundorítóbbnak nevezi a világon, egy kicsit pesszimistább vagyok, de azért higgyünk a csodákban…
(A poszt a MAKÚSZ tavaszi tanulmányi napján elmondott előadás szerkesztett változata. Az eseményről itt olvashat bővebben.)
