Igaz, ami igaz, nem is kezdett el a mikrofonokkal kardozni az ex-SZDSZ-es és „Kovácsúr” (Haraszti ugyanis következetesen így szólította az államtitkárt), de azért volt adok-kapok rendesen. A verbális csihi-puhi annak köszönhetően pedig még élesebbnek tűnt, hogy Martin József moderátor minden törekvése ellenére két malomban őröltek a felek. Az államtitkár például kapásból leszögezte: ő politikainak fogja felfogni a vitát, lévén, hogy a támadások is ilyen természetűek. Megjegyezte még, hogy ugyan rendre a Nyugattal jönnek a kritikusok a médiatörvény kapcsán, de pont hogy Nyugaton lenne elképzelhetetlen az, hogy bukott politikusok lépjenek fel független szakértőként. „Ne tettessük, hogy ez szakmai vita” – mondta.
Azt is kifogásolta, hogy a magyar médiaszabályozást az összes létező sztenderdnek meg akarják feleltetni, ami képtelenség. „Modellünk annyira tér el a dánokétól és a franciákétól, mint mondjuk a dán minta a franciától” – mondta. Ott lett érezhető, hogy bizony az általa gyakran emlegetett hiszti alábbhagyott, amikor megemlítette: hogy a kormánypártinak bélyegzett hatósági tagok eljárása során bizony a korábbi tapasztalatokra és hagyományokra is támaszkodnak majd, illetve támaszkodtak – akkor egy hang nem volt. Na jó, épp egy pótszéket tettek le, ezt hallottam, de amikor Koltay András mondott ilyesmit a hecckampány közepén a Budai Liberális Klubban, akkor csitítani kellett még a felhördülő publikumot rendesen.
Haraszti azzal kezdte, hogy kikérte a kritizáló világszervezetek lepolitikaizását, és ő a szakmai malmot jelölte meg őrlésének helyszínéül. Jelezte, hogy a kormánnyal ellentétben ő nem szeretné szegmentálni a médiatörvény, médiarendszer és médiahelyzet kérdését: hiszen minden bírálat egy rendszerről szól, erről a médiarendszerről, amely az egykori médiaszabadság képviselője szerint precedens nélküli az EU-ban, hiszen itt gyakorlatilag függésbe került minden. Meg hogy ilyen médiamodell Fehéroroszországban és Oroszországban van, hiszen szerinte gyakorlatilag nálunk is médiaminisztérium alakult.
Sőt tovább is ment, amikor azt mondta, hogy a közmédiában valóban van cenzúra, mivel belső pluralizmus nincs, az csak egy hírgyár, és hogy régen a tájékoztatási hivatalnak legalább volt látszólagos függetlensége. De nem állt le itt Haraszti, még azt is előrevetítette, hogy az aktuális vitáról úgy tudósít majd a távirati iroda, hogy hát Haraszti elmondta a szokásos politikai kifogásokat, amiket Kovács azzal hárított el, hogy ez csak egy politikai vita. „Büntető, megfélemlítő rendszer ez” – mondta. Egyetlen pozitívumként annyit közölt, hogy talán ennek köszönhetően kiválóan fejlődik az online újságírás.
Közölte azt is, hogy konkrét paragrafusokat kifogásolnak a nemzetközi szervezetek, Kovács szerint viszont azoknak az értelmezéséről folyik a vita. Haraszti szerint ugyanakkor az becsülendő, hogy a kormánykommunikáció szerint ma már arról folyik a vita, hogy másfajta demokrácia a miénk, mint a bírálóké, és ez Keletre tol minket. Kovács szerint viszont nincs két egyforma demokrácia, ne akarjunk olyan modellt megvalósítani, ami nem is létezik. Haraszti végül azt jegyezte meg, amikor megpróbált hisztérikusan konkrét lenni, hogy Putyin nem követte volna el azt a hibát, hogy elhallgattatja az egyetlen független rádiót. A kérdések előtt Kovács Zoltán még kifejezte, remélte, hogy viccelt, mert sajnos vannak, akik elhiszik az ilyesmit.
