Hát végigbőgtem az egészet.
Mindenkinek van ilyen története, nyilván, ezeket mindig csak úgy mesélik. Persze minden ilyen mesének maga a mesélő is szereplője. Olyan ez, mint a brit tudós és a Mátyás király meg a jány esete. Is, meg nem is.
Az RTL Klub új németföldi magyarítása, A gyanú árnyékában erről szól. Napi áldokumentumfilm hétköznaponként este hétkor, és végül is olyan, mint egy végtelenített Fókusz-riport. S mivel egyetlen háromperces bulvárszakasz sem képes megmozgatni az agyi tevékenységet, így nem nehéz egy helyben ülve, bambán, kissé leesett állal végignézni egy ilyen műsor reklámok nélküli, nettó háromnegyed óráját. Az elnyújtást és elhülyülést elősegítendő a hangalámondás is lassabb a megszokottnál, s néha csemegéket hallani, a kedvencem ez: „Tünde és Bernadett abbahagyják a tanulást, és döbbenten figyelik őrjöngve csomagoló apjukat.” Nyelvtan érettségi, referencia nélküli példamondat, döbbenet és őrjöngés sehol, pedig az kellene ide. Ráadásul a narrátor mindig csak azt mondja, amit látnunk kellene. Akivel valamiféle érzelmi töltetet próbálnak hozzátetetni ehhez a száraz és lassú történetmenethez, az maga a szereplő, amikor interjúszerűen elmondja, bele a kamerába, mint a Fókuszban, infócsíkkal, mint a Mónika Show-ban, hogy mit jelent neki ez az egész eseménysor, és hogy a történet szerint neki éppen mennyire rossz. De hogy ez éppen már elmúlt, vagy még tart, az olykor-olykor összekeveredik.
A sorozat Németországból érkezett, ottani epizódtörténeteit játsszák el itteni amatőr szereplők. Ha bejön, és nézik a népek, akkor lesz olyan is, hogy az itteni epizódtörténeteket játsszák el itteni amatőr szereplők. A sztorikban nyilván nem lesz nagy különbség Németország és Magyarország között, állandó a bulvártéma, olyasféle, mint a szomszédos, vagy hogy „A Márkus család 17 éves lánya, Szilvi viszonyt folytat egy 43 éves üzletemberrel, Dezsővel. Amikor a kapcsolat szülei tudomására jut, azok megfogadják, hogy mindenáron véget vetnek ennek a tarthatatlan helyzetnek”. Meg ilyenek.
Zsebkendőért kiált.
