Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás – hasítják minden valamirevaló házibuliban az 1985 előtt született magyar fiatalok. Senki sem kérdezi tőlük, milyen üzenetet sejtenek a sorok mögött, mi az a kommün, és kik állták körbe a „kétdekás” vodkát a zöldséges előtt, a lantot letéve. Nagy Feró kottára írt szamizdata számukra mást jelképez.
Ahogyan sok millió hazánkfiának sem az irredentizmus, a revizionizmus, a mennybéli Nagy-Magyarország ugrik be zsigerből a Székely himnusz hallatán. A Magyar Narancs egyik jeles publicistájának ellenben igen. A szerző még egy uniós „ízlésbizottság” felállítását sem tartaná ördögtől valónak annak feltárására, van-e létjogosultsága egy „silány, vacak, gyenge műdal” eléneklésének a magyar Országházban. Ideje lenne félárbocra engedni a rettegés zászlaját, különben az üzenet újfent elakadhat valahol a csőpostában.
Nyolc évvel ezelőtt a kettős állampolgárság kérdésében a baloldal már eljátszotta a gonosz pásztor szerepét, a nyáj pedig ritmusra bőgött nemet. Tette ezt olyan sikerrel, hogy a HUN-jelzés egyes határon túli, magyar ajkú településeken napjainkig szégyenfoltot tapaszt tulajdonosára.
Egy erdélyi kulturális szervezet vezetője 91 évvel ezelőtt verset írt társaihoz, mely utóbb akaratlanul vált jelképpé, közösségformáló, lelkesítő darabbá. Ehhez kellett a Ceausescu-rendszer, a 2009-es himnusszá emelés, de leginkább azok a százezrek, akik évtizedek óta dúdolják rendezvényeken, ünnepségeken vagy a járóka mellett hasalva. Jöhet itt zenekritikus, esztéta, de akár maga Csaba királyfi is, ezek nem értenek a jó szóból, csak dúdolják. Na jó, a Steaua–Csíkszereda meccseken zengik. Maroknyian vannak, porlanak, de értik, hallják az üzenetet. Immár a magyar parlamentből is.

Érettségi 2025: itt vannak a magyar nyelv és irodalom érettségi hivatalos megoldásai