Mondjuk meg, ki melyik pályán focizik

Szikszai Péter médiaegyensúlyról, elvekről, nézői szokásokról és nokiásdobozokról.

Bár a különböző televíziók híradói olyanok, mintha nem ugyanabban az országban élnénk, „mostanában némileg javult a helyzet, hiszen az elmúlt pár évben sok minden változott a médiapiacon” – hangsúlyozta Szikszai Péter a Médiapiac című lap január–februári számában megjelent, már az interneten is olvasható interjúban. „Enyhült a korábbi kemény adok-kapok. Bár most a kampány miatt akadnak fellángolások, és ilyenkor aztán médium médiumnak a farkasa. A mi szakmánkban sajnos nincs összetartás” – mondta.

„Ha én azt hallom a szoci kongresszuson, hogy »kötél«, az ATV szerint nem hangzott el ilyen” – sorolt egy nem túl régi példát. Szerinte ugyanakkor nemcsak a politika tenyerelt rá a sajtóra, hanem fordítva is igaz ez.

„Az ATV-nek, de az RTL-nek is van egy bizonyos szemlélete, csak nem vallja be. Nekünk is van, de mi nem csinálunk belőle titkot. A tulajdonosnak vagy épp egy egyháznak is vannak szempontjai, elvárásai, és mindenki a saját közönségét szolgálja ki. Én úgy tartom korrektnek, mondjuk meg, ki melyik pályán focizik, melyik csapatot erősíti, hogy legyen választása a nézőnek. Nagy-Britanniában vagy éppen az USA-ban nem titok, kit támogat egy újság, senki nem ütközik meg azon, ha a The New York Times Obama mellett kampányol.”

Arra a felvetésre, hogy a New York Times publicistája az elnökkel szemben is kritikus, Szikszai Péter úgy reagált, hogy ha a baloldal nem hallgatna el ügyeket, nálunk is más világ lenne. „Ezért mi rendre az ő torzításainak helyreállításával foglalkozunk, és nincs időnk azon bíbelődni, hogy a saját oldalunk mit hibázott. Az ördögi körből csak akkor léphetnénk ki, ha kölcsönösen betartanánk az alapvető szabályokat, és nem lenne elhallgatás, torzítás. A minap az MTI ugyan kiadta a Mesterházy-féle köteles hírt, de egyetlen vezető internetes portálon sem jelent meg addig, amíg az MSZP elnöke nem cáfolta. Kivártak. Ha Orbán mondott volna hasonlót, biztos másként viselkednek.”

Szerinte régóta így van ez, „a magyar sajtó szinte összes problémája visszavezethető a rendszerváltás utáni baloldali médiatúlsúlyra”.

A Hír TV megalapítására emlékezve Szikszai Péter kiemelte, hogy „annak idején sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi médiumok nem adtak kellő teret a jobboldali politikusoknak és a konzervatív értékrendnek. Nem volt médiaegyensúly. ( ) Most kezd helyrebillenni. Sokat javult a helyzet, de amíg az országos kereskedelmi televíziók külföldi tulajdonosai a jelenlegi kormány ellenségei, addig nincs értelme egyensúlyról beszélni.”

Ez utóbbi kapcsán Szikszai Péter felidézte, hogy „az új médiatörvény körüli botrány idején a kereskedelmi médiumok sorra gyártották a médiatörvény-ellenes anyagokat, a külföldi tulajdonos erre presszionálta őket. Vagy nemrég a Sanoma magyarországi vezérigazgatójának érdekeit sértette a kormány néhány terve, erre létrehozta a Hír24 híradót.”

Az oknyomozó tevékenységre vonatkozó kérdésre válaszolva kiemelte, hogy a fénykor ebből a szempontból az „elmúltnyolcévben” volt, amit az is segített, hogy annak idején volt Zuschlag-, Hunvald- és Hagyó-ügy. Ráadásul a kormányváltás óta eleve kevesebb érdekes információ landol nálunk, mondván, „ezek úgysem csinálják meg”.

És hogy mi lenne, ha egy kormánytagról kapnának terhelő dossziét? „Volt már fideszes politikusról szóló kritikus anyagunk, de a nézőink nem nagyon szerették, ráadásul ebben a stigmatizált médiavilágban sokkal nagyobb politikai súlya és jelentése volna annak, ha a Hír TV leplezne le egy kormánytagot, mintha a másik oldal tenné.”

Szikszai Péter azt is hangsúlyozta, hogy ma nincsenek olyan nagy ügyek, mint annak idején a nokiásdoboz-sztori. Az jól mediatizálható történetté kerekedett. „Volt egy »áldozat«, a BKV-s Balogh Zsolt, aki terített a mutyizó szocialista főpolgármester-helyettesről, volt is nyomozás. A baloldali sajtó mostani ügyeinek szereplői ezzel szemben láthatatlanok, nincsenek szemtanúk, nyilatkozók, hangfelvételek.”

És hogy hova pozicionálják a Hír TV hírműsorait? „Klasszikus politikai híradót készítünk. (...) 2010 után sokkal többet foglalkoztunk közéleti hírekkel, mint pártpolitikával, hagyományos hírtévét csináltunk.”

Egyetértett azzal a megállapítással, hogy a 2006-os tévéostrom hozta meg a nagy áttörést. Értékelése szerint akkor kiemelkedő teljesítményt nyújtott a csatorna, ráadásul rajtuk kívül mindenki más csődöt mondott, mind technikában, mind információk terén.

A Hír TV-nél nem fordulhat elő olyan, mint az ATV-nél, ahol sosem látni jobbikos politikust. Az pedig, hogy nem mindenki fogadja el a meghívásukat, a vezérigazgató-helyettes szerint nem rajtuk múlik. „A DK-sok nem jönnek be, a Gyurcsány-érában is mindössze két miniszter fogadta el a meghívásunkat. A baloldali politikusoknak bőven vannak előítéleteik és kirekesztő szándékaik. Nem csoda, hiszen még a Nap-keltében szocializálódtak. Az a műsor volt a média ősbűne.”

„Mindenki maga választ csatornát” – így reagált arra a felvetésre, hogy aki csak egy híradót néz, nem tudja meg, mi történt. Megjegyezte azt is, hogy „az objektív híradó kevesebb nézőt vonz, mint a véleményes. Amerika három nagy hírtelevíziója közül a CNN a legkevésbé nézett, mert az a legobjektívebb. Nem információéhségből veszünk újságot, hallgatunk rádiót, nézünk tévét. Hanem hogy jól felhúzzuk magunkat. Ezt neveztem indulati médiafogyasztásnak.”

A televízió nézettsége katasztrófahelyzetekben magas, amúgy a politikai klímától függ. Szikszai szerint ezért csökkent 2010 után, de még így is 15. a 98 csatornából, „ami egy hírtelevíziótól elég jó teljesítmény”.