A roppant műsorválaszték dacára – vagy talán épp amiatt – a képernyőről mostanság mintha egyre halványabb ingerek csiklandoznák egyre ritkábban a nevetőizmainkat. Ez azért is furcsa, mivel a tréfatitánt már egy ideje nem Sas Józsefnek hívják.
Hiába is dübörög, a tévés szórakoztatóipar bűzlik az ötlettelenségtől. Kiüresedését leginkább az jelzi, hogy többnyire lopott (lízingelt) formátumokból tartja fenn magát és a nézők érdeklődését. A végeláthatatlan folyamat talán kissé fel is gyorsult azóta, hogy a valóságshow-kkal a kereskedelmi tévéket és a rájuk telepített országos bulvárhombárt elárasztották a fényrejáró percemberkék. A kukkolóvá átprogramozott nézőt ma már olyan műsorokkal etetik, mint az Észbontók című vetélkedőszerűség (Viasat3), amelyben a páfrány mentális vértezettségével rendelkező embertársaink a csak szuperhülyékre jellemző magabiztossággal adnak számot műveletlenségükről.
Hogy a műsor kamu-e vagy sem, vicces-e vagy inkább siralmas, mindegy is: az ingerküszöbön lendületből hatolnak át az olyan benyögések, mint hogy Julianus barát szupermarket-tulajdonos, Brutus (s-sel ejtve) meg Ady Endre fia volt. Einstein feltalálta az órát, az időt vagy az áramot (mikor mit), Antarktisz fővárosa Grönland, és hogy a honfoglalás 1956-ban zajlott. Tudjuk, amikor a törökök elfoglalták szinte az egész országot.
Nem mintha az ilyen, reklámbevételre váltható jelenések miatt pálcát kellene törnünk a kertévék felett. Hiszen miért is feszülnének rá ők a kulturálisabb szórakoztató tartalmakra, ha a nézettségi csörtében az már régóta nem versenyképes? Ráadásul ezt a hiányt – a dadaista hírszolgáltatás mellett – úgyis hivatalból pótolja a közszolgálati. A nézettséget általában megbízhatóan hozó szappanoperák, tehetségkutatók és celebparádék kavalkádjában időnként azért felbukkan egy-egy figyelemre méltó műsorkísérlet.
Néhány hete például a Comedy Central is előrukkolt eggyel. Bár a Készhelyzet nyomokban sem emlékeztet az említett agysejtdeficites produkciókra, lévén improvizációra épülő műsor, éppen emiatt hozzuk fel nyugodt szívvel azok ellenpontjaként. Az instruált vagy valóban agyhalott szereplők stúdióbeli, műveltségi kérdésekre adott rögtönzései persze nem vethetők össze azzal az improvizációs színpadi játékkal, amelybe a Comedy műsorában a házigazda Hajós András kényszeríti gyanútlan vendégeit. A meghívott előadóművészek legfeljebb a rájuk adott jelmezből következtethetnek arra, mi várja őket a következő percekben. Hajós a tőle megszokott módon visszafogott, de a hangulatot mesterien alapozó stand-uppal nyitja a show-t, amelynek fél órájában egymás után két művészt fegyelmez bele egy-egy szürreális színpadi helyzetbe.
Az első adásban Scherer Péter és a slammer-színész Horváth Kristóf Színész Bob, a másodikban Spitzer Gyöngyi (Soma) és Kulka János vizsgázott a Grund Színház improvizációs társulatának motiválásával. Felütésnek Scherer tökéletes választásnak bizonyult: míg néhány feldobott geglabdát az utána jövők elvétettek, ő mindet leütötte, és átszellemülten lubickolt a számára ismeretlen szerepben. Az eddig látottakra nem lehet panasz, a jeles jár mindenkinek – köztük az Andrew Hefler vezette Grund tehetséges színészeinek, és az István Kovács nevű raccsoló riporternek. Ez a vicces figura a műsor erős zárásaként, amolyan sztárinterjú keretében próbálja kizökkenteni a jelenetből épp ocsúdó vendégeket. Nekik is oroszlánszerep jut abban, hogy a Készhelyzet eséllyel a Beugróhoz hasonló sikert könyveljen el.
Bár Hajós új műsora remekül illeszkedik a kábelcsatorna jó érzékkel összeállított, a humorfogyasztók teljes ízléspalettáját felvonultató kínálatába, mégis borítékolható, hogy nem döntöget majd nézettségi rekordokat. A képernyős viszont, miután erre nem volt lehetősége, ezúttal talán bizonyíthatja, hogy hosszú távon is életképes az a tartalom, amelyet vele együtt rendszerint kivet magából a kertévék kanálisrendszere.
