Kattintás kell, nem az igazság

Egyre gyakoribb, hogy a közösségi médiában feltűnő tartalmat ellenőrzés nélkül veszik át hírportálok.

Lakner Dávid
2016. 04. 22. 17:13
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Emlékeznek még, mikor Manu Chao lépett fel a Gólyában? Hát arra, hogy Szegeden fényes nappal próbáltak egy fekete furgonba tuszkolni egy fiatal lányt? Az megvolt, mikor ezer állig felfegyverzett migráns rohanta meg a magyar határt, miközben Bicskén egy férfinak a sínekre kellett vetődnie, mert a rendőrök szét akarták választani a családját? De azért az Alleenál vadászó szervkereskedők csak megvoltak!

A hírek mindegyike nagy karriert futott be a Facebookon: volt, amelyik onnan származott, másik a megosztások özöne révén vált egyre komolyabban vett információvá. A közös bennük, hogy egyik sem volt igaz, bár a fősodratú médiában is megjelentek, jobb esetben kérdőjellel a címben, de akár valós információként is. Az Origó nem túl ismert portálról vette át egy az egyben, hogy érkeznek az allahakbarozó migránsok, hogy aztán végül helyesbíteni kényszerüljön, míg a közösségi médiában elterjedt szívszorító kép nyomán nagyobb lapok is beszámoltak a bicskei rendőrök „kegyetlenségéről”. Hogy aztán csak egy később nyilvánosságra kerülő videóról váljon egyértelművé: egy elkeseredett menekült rántotta erőszakosan a sínekre a terhes nőt, a rendőrök pedig csak megpróbálták leszedni róla.

Nem volt biztos az Alleenál lecsapó szervkereskedőkben az Index, a Gólyában tartandó Manu Chao-koncertben a Cink, de azért kérdőjeles címmel beszámoltak róluk mint lehetséges hírről, a Délmagyar pedig teljesen komolyan átvette a Facebookról, hogy fényes nappal akartak berángatni Szegeden valakit egy fekete furgonba. Utóbb aztán az esetről beszámoló lány bevallotta, csak kitalálta a dolgot.

Akadt, ahol kiderült, hogy kamuról van szó – a gólyások tréfának szánták a kamu Facebook-eseményt –, máshol addig sikerült eljutni, hogy azért a történet nem túl életszerű, és a rendőrség sem tud semmit róla. Mégis egyre gyakoribb, hogy a közösségi médiában feltűnő vicces vagy érdekes tartalom megosztásra vagy átvételre érdemesnek tűnik, és helyzetfüggő, valaki utánajár-e egyáltalán az esetnek. De elég csak kitenni egy képet a szélvédőn hagyott vicces üzenetről („nekimentem a kocsidnak, és valaki látott, szóval most úgy teszek, mintha leírnám az adataim”), és máris terjedni kezd a magyar virtusról szóló hír, ahogy azt az Urbanlegends leleplezte.

Csak egy tejturmixot szeretett volna a férfi a McDonald’sból, de a rendelésből igazi misszió lett – hozta nemrég az ismeretlen Twitter-felhasználó történetét az Independent, a váratlan kalamajkába keveredő Josh Raby pedig egyszeriben nemzetközi sztár lett. A sztori nálunk az Offline-on jött le: feleslegesen, hiszen abszolút kamu volt, és a McDonald’s mellett utóbb Raby is leszögezte, hogy az eset a fantázia szüleménye volt, a férfi csak követőit szerette volna szórakoztatni. Az eset kapcsán a The Guardian arra jutott vasárnapi cikkében: a hírszerkesztőkön lévő nyomás a kattintásgenerálásra odáig jutott, hogy ma már jobbára ellenőrizetlen, a közösségi médiából előkerülő tartalmak azonnal mehetnek is ki az oldalara, szórakoztatásképp.

A professzionális újságírás mellett pedig időközben teljes iparág épült ki a kamusztorik terjesztésére – fejtette ki a The Guardiannek Brooke Binkowski, aki a valótlan tartalmak leleplezésére szakosodott Snopes szerkesztőjeként dolgozik. Nemrég mi is cikket közöltünk a hasonló kamuportálok magyar megfelelőiről: az ellenőrizetlen forrásból származó hírek középpontjában mostanában a migránsok és Putyin szokott állni, a tartalmakat pedig rendre tömegek osztják meg Facebook-oldalukon. Ez akkor is így van, ha a Facebook 2015 januárjában még ígéretet tett rá: változtatni fog algoritmusán, hogy a kamuhírek a felhasználók feedjében lejjebb kerüljenek.

Binkowski szerint a hasonló oldalak aztán sokszor azzal védik magukat, hogy szatírának nevezik írásaikat – miközben a magyar Hírcsárdával vagy a The Onionnal szemben semmi sem mutat erre, sőt a „cikkekben” szatirikus fordulatokat sem igen találunk. Az is gyakori a szerkesztő szerint, hogy úgy védekeznek: kizárólag a szórakoztatás a céljuk.

A Snopes szakértője pályája során azt látta, hogy a hírek azonnali kitételének szükségessége miatt egyre kevesebb szerkesztői figyelem jut egy-egy cikkre. Mint mondta, a kattintásvadászat érdekében egyre gyakoribb, hogy inkább kiengedik a bizonytalan információt is – aztán a figyelem máris a következő sztorira összpontosul. Így került ki a The Huffington Postra is, hogy a KFC-ből kidobják a pitbulltámadáson átesett lányt, nehogy megijessze a vendégeket – ennek megtörténtét két vizsgálat sem tudta alátámasztani. Tavaly pedig többek közt a The Independent számolt be arról, hogy egy vietnami-ausztrál férfi szerint a valódi neve (Phuc Dat Bich) miatt kitiltották őt a Facebookról. Hónapokkal később derült ki, hogy ezzel csak a médiát szerette volna átverni.

A The Guardian szerint a brit hírszobákból egyre gyakrabban lehet ilyen nyomásról hallani: egy angol lapnál dolgozó forrás szerint a piac egyre inkább kezd vadnyugati jelleget ölteni. „A szerkesztő ott liheg a nyakadban, meg kell felelni a kitűzött céloknak” – fejtette ki. Szerinte hajtja ilyenkor az újságírót, hogy az általa kitett sztori vírusként kezdjen terjedni, a fiatalabb, gyakorlatlanabb kollégák pedig sokszor ezért nem is ellenőrzik komolyabban a hír valóságtartalmát. „A neten számolnak be róla, és a neten is léteznek csak ezek a hírek. Nincs szükség arra, hogy kimenj, és felkeress bárkit is. Csak ülsz az asztalodnál, csinálod, és mivel azonnal történik minden, vállalod a kockázatot. A szerkesztők különben azt fogják mondani, a BBC ezt hat másodperccel előttünk feldolgozta.”

Mindezt 2015-ös jelentésében úgy foglalta össze a New York-i Columbia Egyetemen Craig Silverman: „Egyetlen Twitter-bejegyzés vagy egy utánajárás nélkül kikerült cikk állítása percek vagy órák alatt olyan történetté fejlődhet, amelyet hírportálok tucatja ismételt már el, megosztások tízezrét generálva. Ha egy kritikus tömeget sikerül elérni, az ismétlés erőteljes hatással lesz arra, elhisszük-e a sztorit. A pletyka igazzá fog válni az olvasók szemében, egyszerűen csak mert mindenütt jelen van.”

Hasonlóra emlékezhetünk a magyar sajtóból is: miután a Hvg.hu 2013-ban nem ellenőrzött le kellő mértékben egy videót, az kikerülhetett a netre, bizonyítékként a bajai időközi választással kapcsolatos csalásra. A hírt azonnal portálok tucatja vette át: senki nem ellenőrizte le egyénileg, hiszen hitelt adott a történetnek, hogy a Hvg.hu közölte. A fentebb olvasottakat megerősíti mindaz, amit Gavra Gábor távozó főszerkesztő nyilatkozott a történtek után az Átlátszónak: „A már említett brutális látogatottságnövekedés, amelyet elértünk, elképesztő mennyiségi termelés eredménye volt, nagyjából harminc ember napi háromszáz cikket és hírt termelt. [ ] Az eszeveszett tempónak logikus és roppant kellemetlen következménye volt, hogy a Hvg.hu Itthon rovata és főszerkesztője egyszerre mondott csődöt októberben, amikor a bajai történet úgy ment végig a szerkesztőségen, hogy sem a rovatvezető, sem az ügyeletes szerkesztő (azaz én) nem nézett semmi mást, csak hogy ez meg fogja dobni a látogatottságot.”

Az említetteket pedig jól összegzi, amit a New York Times szerkesztője, Margaret Sullivan fejtett ki a The Guardiannek: „A riportereknek és a szerkesztőknek sokkal figyelmesebbnek kell lenniük, mint korábban. Ahogy az egyre növekvő számú álhírterjesztők egyre kifinomultabbak lesznek, úgy lesz különösen fontos, hogy kellően szkeptikusak legyünk, és minden elérhető ellenőrzési folyamatot végigvegyünk a publikálás előtt.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.