A Jobbik-közeli Iránytű Intézet vezető elemzője, Kovács János iránya illeszkedik leginkább a párt által sugallt képhez. A politológus a rendszerellenesség lehetőségeit kutatja, kissé csapongva: itt még közvélemény-kutatási adatokat elemez, ott már eszmetörténeti fejtegetéseket folytat. Pragmatikus szempontok mentén vizsgálja, mikor érdemes rendszerellenesnek lenni – leginkább iránymutatás ez a párt számára.
Szabó Csaba Kurszán elemzése a választási rendszerről zavarba ejtőbb. Teljesen korrekt kritikája (a határon túliak választójoga nem azonos a hazaiakéval) végén Kuruc.infóba váltva ír a „szabadkőműves Antall Józsefről”, aki szerinte a Hiúz Szemei páholy tagja volt, egyben „Aczél köpönyegéből bújt elő”. Hasonlóan foghatjuk a fejünket Bartha Ildikó írásától: ő az antropomorf állatokat bemutató mesékről rántja le a leplet. Kifejti: minden „szellemes nyúl” és „filozofikus medve” csak az ember lerontásához járul hozzá, terjesztve a szubhumán ideológiát.
Van azért Jarmusch-filmkritika is, és korrekt, a lunatikusoktól elhatárolódó metafizikus nyelvészkedés is Hegedűs Zoltántól. Azért mégsem túl pozitív az összkép.
