A Hír TV 2017. február 5-tel kikerült az analóg csatornakínálatból. A csatorna elérhető marad a Digital Bronze, illetve a Digital Gold csomagjainkban – ezt válaszolta a UPC annak a dühös kommentelőnek, aki a cég Facebook-oldalán adott hangot a nemtetszésének a Hír TV elérhetőségének szűkítése miatt. A csatornát ugyanis az előfizetők tájékoztatása nélkül vették ki az analóg programkínálatukból, így a lépésről a közvélemény csak a közösségi médiából értesülhetett. No meg onnan, hogy az analóg UPC-fogyasztók a Hír TV megszokott programhelyén nem találták többé a csatornát.
Ez nem több technikai kérdésnél – gondolhatnánk –, hiszen a csatorna megmarad az egyébként is jobb kép- és hangminőséget ígérő digitális programkínálatban. Csakhogy, mint az sokakban csak az incidens kapcsán tudatosult, rengetegen vannak ma Magyarországon, akik több évvel nagy dirrel-durral lezajlott digitális átállás után is kizárólag analóg tévéadást tudnak nézni. Vagy azért, mert lakhelyükön (főként vidéken) nem elérhető egyik kábelszolgáltató digitális adása sem, vagy mert nincs a digitális adás dekódolására alkalmas tévéjük.
Itt érdemes megállnunk egy pillanatra és visszatekinteni arra, hogy mi is történt 2013. július 31-én, majd október 31-én, a híres „digitális átállás” idején. Először az ország középső területén kapcsolták le a földfelszíni (adótornyokból sugárzott, antennával fogható) analóg tévéadást július utolsó napján, pontosan déli 12 óra 30 perckor, majd ugyanezt ősszel megtették a keleti és a nyugati területeken is. A digitális átállás tehát nem azt jelentette, hogy Magyarországon megszűnt mindenfajta analóg tévéadás, valójában csak a levegőn keresztül sugárzott adást kapcsolták le. A kábeltévéket mindez nem érintette. Az analóg kábeltévéadás még ma is jelentős hányadát adja a tévénézők által látott műsoroknak, bár részaránya folyamatosan csökken.
Talán azt is érdemes röviden megmagyarázni, hogy mire föl az analóg és a digitális műsorszórás körüli perpatvar, és miben különbözik a kétféle technológia. Analóg jelről akkor beszélünk, ha az információ a rádióhullám frekvenciájába (abba, hogy milyen sokszor rezeg a hullám adott idő alatt) vagy amplitúdójába (milyen erősen tér ki a rezgések alkalmával az alapállapotból) van kódolva. Ezt rövidítik a rádióadásoknál ismert AM és FM betűszók is (amplitúdó-, illetve frekvenciamoduláció). Az analóg adások vételénél tehát a készülék az alapján határozza meg, hogy az adó milyen képet vagy hangot akart továbbítani, hogy milyen gyakran rezeg és milyen mértékben tér ki a nullpontból a hullám az adott pillanatban. Ezzel azonban két baj van. Egyrészt kicsi az adattovábbítási kapacitása (kevés információt lehet átvinni a segítségével), másrészt nagyon érzékeny a zavaró tényezőkre. Akár egy rossz helyen lévő fal, az adótornyot eltakaró domb is ronthatja a jel minőségét.
Ezzel szemben a digitális jeleknél nem számít a jel amplitúdója, mivel az állandó. Mindössze az a fontos, hogy az adott pillanatban van-e jel vagy nincs. Ez látszólag primitívebb információ, de rövid idő alatt hatalmas mennyiségű adat továbbítható általa, és sokkal kevésbé érzékeny a környezeti ártalmakra. A digitális adás vételére alkalmas tévé vagy rádió a jeleket a számítógépekhez hasonlóan 1-esekre és 0-kra fordítja le, és ebből állítja össze a képet és hangot. A digitális adás képe nem lehet „mákos”, szellemképes, mert csak akkor van kép, ha a teljes adatcsomag rendben megérkezett a készülékbe. Ha nem volt jó a vétel, a kép lefagy, szétesik, megszűnik az adás.
A digitális adás kétségkívül előnyösebb az analógnál, ugyanakkor fejlesztést és a legtöbb esetben nagyobb költségeket igényel a fogyasztók részéről. A régi tévék ugyanis nem képesek dekódolni a digitális jeleket. Ezeket le kell cserélni, vagy kiegészítő dobozt kell hozzájuk vásárolni. Ha a háztartás kábelen keresztül tévézik, akkor pedig jellemzően drágább előfizetésre kell váltani. Kérdés, hogy a vidéken lakó, szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró, jellemzően idős emberek képesek-e kifizetni a pluszköltségeket.
De pontosan hányan néznek analóg tévéadást Magyarországon, illetve közülük hány embert érint az, hogy most a UPC törölte a Hír TV-t az analóg csomagból? Utóbbit – a cég pontos tájékoztatása híján – csak becsülni lehet, és a sajtóban megjelent számok erősen szórnak: 100 és 200 ezer közötti előfizetőről lehet olvasni. Arról viszont, hogy hány tévénéző háztartásban néznek kizárólag analóg adást, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által alig egy hónapja kiadott jelentése pontos adatokkal szolgál.
A jelentés a tíz legnagyobb magyarországi kábel- és műholdas szolgáltató önkéntes adatszolgáltatásán alapult, és így a piac 93 százalékát fedte le. Ezek összesen 3,3 millió előfizetés (magyarul háztartás) adatait tartalmazták.
Az előfizetők majdnem háromnegyede (74 százaléka) nézett tavaly novemberben digitális adást (is). Közülük 1,46 millióan kábelen keresztül, 881 ezren műholdról, parabolaantennával, míg 101 ezren a földfelszíni adótornyokból kapták a digitális jelet a MindigTV szolgáltatáson keresztül. Minthogy Magyarországon 4,1 millió háztartás van, a tévénézők legalább 86 százaléka előfizet valamilyen (kábeles, műholdas vagy földfelszíni) televíziószolgáltatásra. Így a szolgáltatók döntései rengeteg ember számára határozzák meg, hogy mely tévéadásokat nézhetnek és melyeket nem.
Az előfizetéseken belül folyamatosan emelkedik a digitális programcsomagok aránya, de korántsem tesz ki akkora hányadot, mint azt gondolnánk. Míg a digitális kábeltévé-előfizetések aránya az NMHH jelentése szerint 44 százalékon áll, addig a vezeték nélküli szerződések 30 százalékot tesznek ki, és bizony van több mint egynegyednyi (25,8 százalék) analóg kábeltévét néző háztartás is. Ez 850 ezer családot jelent. Az összes technológiát együttvéve a szolgáltatók között a UPC a piacvezető, 26 százalék fölötti részesedéssel, őket követi a Telekom és a Digi. A vezetékes szolgáltatások piacán hasonló a helyzet, ott a UPC egy százalékponttal alacsonyabb értékkel piacvezető.
Az NMHH közzétett adatai nem tartalmazzák konkrétan, hogy a UPC-nek hány analóg előfizetője van, így nem tudhatjuk ebből pontosan, hogy hány családot érint most a Hír TV elvétele. A cég a 24.hu kérdésére – üzleti titokra hivatkozva – nem árulta el, hogy pontosan hány analóg előfizetőjük van, de annyit azért közöltek, hogy az összes előfizető ötöde tartozik közéjük. Eszerint – kalkulálta ki a 24.hu – nagyjából 119 ezer háztartásban nézhetnek analóg UPC-kábeladást. Ők mostantól nem látják a Hír TV-t, hacsak nem váltanak díjcsomagot (és jó eséllyel tévét is) vagy szolgáltatót. Utóbbit számos körülmény nehezítheti. Gyakran előfordul – megint csak főként a falvakban – az is, hogy a területen egyetlen szolgáltató érhető csak el, tehát a váltás mint megoldás szóba sem kerülhet.
