Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk. Ez a szállóige John Maynard Keynes egyik értekezéséből vált híressé. A közgazdász amellett érvelt, hogy – különösen válságok idején – nem a hosszú távú növekedést kell a gazdaságpolitika fókuszába állítani, hanem a kereslet élénkítését. A tanulmány 1923-as megjelenése óta azonban számos egyéb jelentéssel is felruházták ezt a mondatot. Akár úgy is lehet érteni, hogy a jelen problémáit nem a jövőben kell megoldani, hanem most, amikor még tehetünk valamit. És úgy is, hogy ne fájjon a fejünk olyan fenyegetések miatt, amelyek valóra válását meg sem fogjuk élni.
Sajnos a kormányok ritkán gondolnak azokra az időkre, amelyek túlmutatnak a ciklusaikon. Általában ez okból buknak el azok a vállalkozások, melyek eredménye csak hosszú idő elteltével lenne élvezhető. A társadalom csak akkor menetel évtizedekig egy irányba, ha a cél elérése mindenki számára kívánatos. Ha létezik egy megkérdőjelezhetetlen nemzeti minimum. Az évszázadokig épülő középkori katedrálisok azért készülhettek el, mert a hatalom nem bontathatta le a már álló falakat, hogy palotát építsen a helyükre. A folyton változó politikai széljárásban azonban az ekkora vállalkozások kudarcra vannak ítélve.
Azt gondolhatnánk, hogy a Föld élővilágának védelmét legalább akkora egyetértés övezi, mint egy bazilika megépítéséét. De ez nem így van. Mint az Donald Trump megválasztása után kiderült, a falak visszabonthatók. A gazdasági növekedés eszméje mellett a fenntarthatóság divatos, de félresöpörhető ideálként jelenik meg.
És hogy mit tehet ebben a helyzetben a környezet iránt felelősséget érző egyén? Mi mást, mint hogy saját, apró tégláiból építi tovább a katedrálist. A német dokumentumfilm ehhez nyújt támpontokat. Azt mutatja be, hogyan érhetjük el, hogy életmódunkkal a lehető legkisebb kárt okozzuk a környezetünknek. Kis lépések ezek azokhoz képest, amekkorákat a kormányok tehetnének, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy a környezettudatosság végül valóban nemzeti minimummá váljon.
(A kevesebb több - A növekedés és a jólét határai. Német dokumentumfilm, Duna, március 14., 85 perc.)
