Mucsi Zoltánnal indít komédiasorozatot a köztévé

A Munkaügyek különc figurája visszatér, és fanyar humorral mesél a magyar valóságról. A forgatáson jártunk.

„Sokat kísérleteztünk az írás során, és a rendezők is folyamatosan új utakat kerestek az első néhány epizód alatt – mesélte lapunknak stand-up-komikusként ismertté vált Kovács András Péter. – Próbálgattuk, hogy mit bír el a sorozat. Így kristályosodott ki a Tóth János, amely a Munkaügyeknél egy lassabban hömpölygő és szívszorítóbb, az emberi helyzeteket karikírozó komédia.”

A forgatókönyvíró elmondta, már a legelején kidolgozták a teljes koncepciót, hogy honnan hová szeretnénk eljutni. „Menet közben aztán természetesen minden borult, a szereplők önálló életre keltek, nekünk pedig alkalmazkodnunk kellett hozzájuk. Az élet folyamatosan újraírta a forgatókönyvet.”

A sorozatot a Csak színház és más semmi első évadát jegyző Nagypál Orsi és Lakos Nóra rendezi. Nagypál Orsival Tóth János konyhájában ültünk le beszélgetni, amire az alkotó hónapok óta sajátjaként tekint. „Folyamatosan ebben a világban élünk. Én nagyon hosszú ideje Tóth Jánossal álmodom. A sorozat karaktereivel kelek, velük fekszem, ebben a lakásban élek.”

Kovács András Péterhez csatlakozva a rendező is hangsúlyozta, hogy a sorozat stílusában, vizualitásában és a színészi játékban is nagyon más, mint a Munkaügyek. De nem csak az eredeti sorozattól különböztetnék meg az új szériát. Nagypál Orsi elmondta, az előkészületek során sokat beszélgettek az írókkal arról, hogy milyen más alkotásokhoz hasonlítható a Tóth János, milyen irányba induljanak el. „Végül arra jutottunk, hogy a produkciónak voltaképpen nincs előzménye. Merít a szituációs komédiákból, de a sajátos, kelet-európai fanyarság, ami a Tóth Jánost jellemzi, ritkán jelenik meg a vígjátéksorozatokban.”

A rendező kiemelte, a sorozat a magyar valóságról szól, arról, „amiben mi most itt élünk”, de abszurd vígjátéki hangnemben. „A karakterek, a helyszínek mind-mind valószerűek. A tévés produkciókban gyakran a valóság fölé lőnek egy kicsivel, mindenki egy picit szebb, picit gazdagabb, mint amit magunk körül látunk. Mi hitelesebb, reálisabb képet szeretnénk adni. Ami nem jelenti azt, hogy a Tóth János szociodráma lesz. Igyekszünk mindenből viccet csinálni.”

Nagypál Orsi elárulta, a producerek azt várják el tőlük, hogy filmes igényességgel készítsék el a részeket. A szoros határidők ellenére ezért igyekeznek minden jelenetet vizuális gondolatokkal megtölteni. „A közönség igényei folyamatosan nőnek, hiszen ma már mindenki könnyedén hozzáfér a csillagászati összegekből forgatott, mozifilm-színvonalú amerikai sorozatokhoz – mutatott rá a rendező. – Nagyon fel kell kötnünk a nadrágunkat, ha versenyre akarunk kelni ezekkel a produkciókkal.”

A magyar szakmának van még mit tanulnia a sorozatkészítésről – jelentette ki Nagypál Orsi. „Persze ennek is megvannak hagyományai, hiszen készültek igényes, jó sorozatok korábban, aztán jött egy nagyobb szünet, de szerencsére a televíziók megint úgy gondolják, hogy érdemes több pénzt és munkát beleölni egy-egy produkcióba.”

A köztévé a látszat szerint mélyen a zsebébe nyúlt, hiszen a valamikori tévészékházból Tóth János életévé avanzsált tér köszönőviszonyban sincs a szappanoperák műanyag világával. A főhős lakása mellett a tágabb környezetét is a játékfilmek díszletét jellemző alapossággal építették fel az alkotók. Az orvosi rendelő, a váró és a pszichológus irodája pontosan kijelöli a krízishelyzetbe került férfi útját. A cselekmény egyik legfontosabb helyszíne mégis a presszó, ahol Mucsi Zoltán karaktere a saját bőrén tapasztalhatja meg a mai magyar valóságot. Nem mellékesen a romkocsma, a késdobáló és a szolid kávézó mértani közepére belőtt helyiségben Tóth János a Magyar Nemzet példányai között bolyongva keresheti önmagát, hiszen a presszó oszlopait lapunk korábbi számaival tapétázták ki.

Ha a környezet igényessége és részletgazdagsága a sorozat minden elemében megjelenik majd, a Tóth János sikeresen válhat le az anyasorozatról. Mert ne feledjük, bár a Munkaügyek az öt évvel ezelőtti induláskor még vegyes kritikákat kapott – az üdítően életszagú figurák mellett többen rámutattak, a forgatókönyvírók nem igazán érzik, miről szól egy szituációs komédia –, a sorozat alkonyához közeledve elfogytak a pozitív recenziók. Tavaly ősszel László Ferenc a Magyar Narancsban már így írt a Munkaügyek humoráról: „Vidám Színpad, Sas József, Telepódium, gyertek vissza, minden meg van bocsátva.”