A Wikipédia alapítója a hírszolgáltatást akarja „meggyógyítani”

Indul a Wikipédia hírportálja. Az enciklopédia alapítója közösségi újságírókkal küzdene az álhírterjesztők ellen.

A Wikitribune megközelítése merőben más. Jimmy Wales elmondása szerint ez lesz az első médium, amely egyformán támaszkodik a professzionális újságírók munkájára (akikből mindössze tízet terveznek alkalmazni, cikkünk írásáig egy munkatársra találtak rá), és az önkéntes közösség hozzájárulására, írja a The Guardian. Az alapító így vallott motivációiról a Verge-nek: „Ez olyasmi, amiről már régóta gondolkozom, de a brexit és Donald Trump után határoztam el magam. Úgy érzem, hogy a dolgok félresiklottak. A média minősége sok – bár nem minden – területen romlott, és valós az igény a közvéleményben valami komolyabb, megbízhatóbb iránt.”

A Wikitribune működésének ígért sarokkövei a jelenkori média világában kissé idealisztikusnak tűnnek. Nem lesznek rajta reklámok, hogy „ne a hirdetők számára kedves kattintásért” írjanak cikkeket, de nem is lesznek a nem fizető olvasók elől elzárt tartalmak sem. Viszont bármelyik olvasó javasolhat majd változtatást a cikkekben, bár ezek csak a belsős munkatársak vagy a megbízható önkéntes szerkesztők jóváhagyása után válnak élessé a honlapon. Jelenleg a közösségi finanszírozást lehetővé tevő (crowdsourcing) pénzgyűjtési kampány folyik. Miután – egy hónap múlva – élesben is elindul a Wikitribune, továbbra is lehet majd adakozni, de a fizető olvasók sem olvashatnak többet másoknál, mindössze ajánlhatnak témákat az újságírók számára.

Az új oldal egyébként általános hírlapként fog üzemelni, politikával, tudománnyal, kultúrával egyaránt foglalkozni fognak. Minden anyagnál feltüntetik majd a forrásokat, ezt hívják „bizonyítékokon alapuló újságírásnak” (bár ez minden normális cikknél alapfeltétel kellene hogy legyen). Ami viszont újdonság, hogy közölni fogják az újságírók által készített interjúk nyers átiratát, sőt magát a hangfelvételt is.

Nem minden elemző van meggyőződve a Wikitribune életképességéről. A crowdsourcing modell sokak szerint be is határolja a lehetőségeiket. Tíz munkatárssal esélytelenek lesznek az olyan nagy játékosok között, mint a New York Times vagy a CNN, ahol több ezer profi dolgozik. Ha nem vonnak be a Wales által elmondottak alapján kizárható piaci forrásokat, nehezen haladhatják meg a (pejoratív értelemben vett) blogok méretbeli és befolyásbeli léptékét. Bár az alapító szerint „érdekesek” azok a kezdeményezések, amikor milliárdosok (például az eBay vagy az Amazon alapítói) afféle hobbiprojektként finanszírozzák egy-egy tiszteletre méltó, de financiális gondokkal küzdő médium továbblépését, egyúttal azonban azt is elmondta, hogy „filozófiailag problémának érzem azt, ha az újságírási modellünk működőképességéhez milliárdosok adományaira van szükség”. Kérdéses ugyanakkor, hogy mire lesz elég a közemberek által adományozott néhány dollár.

Másik probléma, hogy hogyan jutnak majd el az olvasókhoz, miközben büszkén hangsúlyozzák, hogy a Wikitribune cikkeit nem „a közösségi médiára optimalizáltan” készítik majd el. Manapság a Facebook egyszerűen megkerülhetetlen tényező az interneten, így tetszik vagy nem, az a médium, amelyik elfogadható szinten kívánja tartani olvasottságát, kénytelen alkalmazkodni a Facebook algoritmusának rigolyáihoz. Számos internetező kizárólag azokat a honlapokat nyitja meg, amelyeket egy vagy több ismerőse megosztott. Ilyenekből azonban sokkal több van annál, mint amennyit be lehet fogadni, emiatt a Facebook válogat. A Wales által (is) kárhoztatott „rossz médiaszokásokért” legfőképpen a Facebook okolható. Az alapító elhessegette ezen aggályokat, azt hangoztatva, hogy az emberek majd közvetítő segítség nélkül is átadják egymásnak a Wikitribune híreit. Ebben – félő – rajta kívül kevesen hisznek, és ez a híroldal sorsát is megpecsételheti.