Kétségtelen, hogy Magyarországon fizikailag nem ér atrocitás újságírókat, a legtöbb és legváltozatosabb vélemény megjelenhet. Viszont sokkal cizelláltabb, és leginkább egzisztenciális eszközökkel, rengeteg pénzzel vagy épp annak megvonásával a médiapiac befolyásolható. Nem sok derűre ad okot a Freedom House 2017-es jelentése, amely szerint a 100-as skálán négy pontot romlott sajtószabadság-indexünk. Jelenleg 44 pontunk van, a nulla a legjobb osztályzat, a száz pedig a legrosszabb. Előttünk jár például Románia és Bulgária, jóval előttünk Szlovákia. Ezen nem is olyan nagyon érdemes meglepődnünk, ha arra gondolunk, milyen módszerekkel szüntették meg a Népszabadságot, és került annak tulajdonjoga kormányközeli kezekbe, illetve milyen sorsra jutott mondjuk a TV2 és az Origo. Azt is érdemes felidéznünk, miként (nem) jelent meg a kvótareferendum idején a közmédiában a vélemények sokszínűsége.
A világban sem sokkal jobb a helyzet. A rangsort Norvégia vezeti, az utolsó helyeken pedig Észak-Korea és Türkmenisztán kullog. A világ lakosságának mindössze 13 százaléka él olyan országokban, ahol a sajtó szabadsága teljesnek mondható, azaz az állam nem gyakorol sem politikai, sem gazdasági nyomást a sajtóorgánumokra, és a média munkásai is biztonságban végezhetik feladatukat. Ezzel szemben a világ 45 százalékáról mondható el, hogy a sajtó nem szabad.
