Korábban minden annyival egyszerűbb volt. A gyakorlott internetező szinte gépiesen, oda sem figyelve törölte tizedjére is a kör e-mailt, amely szerint Bill Gates szétosztja a vagyonát. A felhasználó biztos volt benne: őt nem lehet rászedni. Az álhírek megnyugtatóan észszerűtlennek tűntek, és Facebook híján azzal sem kellett szembesülnünk, hogy húsz-harminc barátunk lelkesen küldi tovább a sületlenségeket. Akkor még nem sejthettük, hogy a kitalált információk hamarosan így fognak kinézni: „Hillary Clinton fegyvert adott el az Iszlám Államnak”, „Ferenc pápa Trumpot szeretné elnöknek”. Vagy, hogy egy néhány napos példát mondjunk: „A halálán lévő CIA-ügynök bevallotta, ők robbantották fel a Világkereskedelmi Központot.” Rövid keresgélés kell csak hozzá, hogy rájöjjünk: Malcolm Howard nevű exügynök nem létezik, a terjesztő YourNewsWire pedig egy kamuhírportál.
A legtöbben viszont nem járnak utána, igaz lehet-e, amit olvastak: vagy nincs rá idejük-kedvük, vagy fel sem vetődik bennük, hogy álhírrel állnak szemben. Ezért is évek óta zajlik a találgatás, miként lehetne felvenni a küzdelmet a sokszor szándékos, propagandisztikus célú dezinformációk ellen. Embereket kellene alkalmazni arra, hogy felcímkézzék a hazugságokat? Vagy egy okosprogram, Facebook-algoritmus végezze ezt is, annak alapján, hogy a nagyobb híroldalak mit írtak?
A közösségi portál globális monopóliuma miatt hamar rátaláltak a véleményvezérek és döntéshozók Mark Zuckerbergre, aki a támadások hatására kínos magyarázkodásba kezdett.
– A Facebookon látott tartalmak 99 százaléka hiteles – állította a milliárdos tavaly novemberben, hozzátéve, hogy az álhírek csak elenyésző hányadát teszik ki az össztartalomnak. Nem ezt támasztotta alá a BuzzFeed tanulmánya, amely szerint a kamuinfók gyorsabban és messzebbre jutottak az amerikai elnökválasztási kampány során. Ez idő alatt a húsz legjobban futó választási álhír összesen 8,7 millió megosztást, reakciót és hozzászólást generált a már kétmilliárd felhasználóval bíró Facebookon. A húsz legnépszerűbb, megbízható sztori ezzel szemben összesen 7,3 milliót. A kamu terjesztését segíti, hogy a korábbi véleményünket alátámasztó információkat hajlunk azonnal elhinni és ellenőrzés nélkül továbbosztani.
A Facebook ezért új módszerek tesztelésébe kezdett: egyebek közt jelenthettük, ha egy posztot valótlannak éreztünk. A közösségi oldal együttműködésre lépett a Snopes tényellenőrző portállal is. Itt tudtuk most mi is ellenőrizni a fenti, CIA-ügynökös információt. Az oldal vezető szerkesztője, Brooke Binkowski a BBC minapi cikkében fejtette ki: nem kapnak irányelveket a közösségi portáltól, viszont partneri viszony van köztük, és jelölni tudják, ha egy hazugságot már lelepleztek.
Egy nemzetközi diákokból álló csoport viszont úgy véli, erre a feladatra elég lehet egy algoritmus is. Az általuk létrehozott FiB a Facebook híreit elemzi bizonyíthatóság szempontjából. Sokan viszont kételkednek ennek eredményességében: egy gép nehezen különbözteti meg a dezinformációt a Hírcsárda- és Onion-féle vicctől, a szatírát a propagandától.
