„A normalitásért most épp küzdeni kell”

Századik adásához ért a hét erős ember közötti közéleti szóbirkózásként ismert Szabadfogás. Dévényi István műsorvezetővel beszélgettünk.

– Előfordul-e, hogy meghívtok valakit, de politikai okoktól függetlenül nem hajlandó leülni valamelyik másik meghívottal?
– Egyszer volt ilyen, de aztán megoldódott.

 – Hogy érzed, milyen állapotban van ma a hazai vitakultúra, ehhez képest sikerül-e a stúdióban felülemelkedni a kompromisszumképtelenségen, a „csak nekem lehet igazam” hozzáálláson?
– Pörzse Sándor mondta az egyik felvétel után, hogy mennyire tanulságos neki ez az egész, ahogy így élőben összeülve elkezdte megérteni például Konok Péter gondolkodásmódját. Szerintem ebben minden benne van.

– Feltűnő, hogy nők viszonylag ritkán vendégek nálatok. Miért?
– Volt egy rendszeres vendégünk, Magyar Kornélia, aki aztán olyan munkát vállalt, amelybe ez a szereplés már nem fért bele. De azóta is próbálkozunk, és fogunk is – sajnos amiről az előbb beszéltünk, hogy a kormányoldalról tilos, az azért rendesen megnehezíti a dolgunkat.

– A műsorvezetés mellett a Heti Válasz portáljának vagy felelős szerkesztője. Évekkel ezelőttről ismerünk, remek riporter is voltál. Nem hiányzik a terep, a klasszikus újságírói munka?
– Rettenetesen hiányzik. Ha tehetném, mást sem csinálnék, csak járnám a legapróbb, legeldugottabb településeket, hogy megmutassam, milyen a valódi Magyarország, amikor nem lelkesítőnek szánt statisztikai adatokon és kormánypropagandán keresztül nézzük.

Dévényi István 1973. április 20-án született Sátoraljaújhelyen. Az ELTE-n végzett, dolgozott a Magyar Nemzetnél, az MTI-nél, jelenleg a Heti Válasz munkatársa, a Hír TV műsorvezetője. A Szabadfogás visszatérő vendégei: Konok Péter történész, Wahorn András zenész-képzőművész, Csintalan Sándor rádiós műsorvezető, volt országgyűlési képviselő, Bogdán László, Cserdi polgármestere, Puzsér Róbert kritikus, Kardos Gábor filozófus, Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd. Dévényi István gyakran ír publicisztikát, fanyar stílusáról, a valós élethez makacsul ragaszkodó, lényeglátó jegyzeteiről is ismert. Rendszeresen járja a Kárpát-medencét, természeti szépségeinket és épített örökségünk gyakran feledésbe menő értékeit fotókon is szívesen megörökíti.