Andy Vajnánál bárkiből lehet hős, csak mellizom kell hozzá

A TV2 új vetélkedője, a Ninja warrior nem ad helyet a kétkedésnek: erő és ruganyosság kell az élethez.

Mi lehet nagyobb élvezet annál, amikor a fotelből nézzük, ahogy az élsportolók a teljesítőképességük határához közelítve kínozzák a testüket? Talán csak az, ha atléták helyett a szomszéd programozó, kéménybélelő vagy irodai asszisztens szenvedését kísérjük figyelemmel. Erre a zsigeri élvezetre épül a Ninja warrior című vetélkedő, amely két évtizeddel az eredeti, Sasuke című japán széria elsöprő sikere – csaknem 160 országban került képernyőre az elmúlt húsz évben – után elérkezett Magyarországra is. A TV2-n hétfő este debütált produkció felüdülés a sok fájóan leegyszerűsített műveletlenségi vetélkedő és énekes-táncos tehetségkutató között, ám indokolatlanul hosszú, háromórás műsoridejével így is próbára teszi a néző türelmét. Az országszerte látható óriásplakátokon mindenki találkozhatott már a Ninja warrior reklámjával. Elszánt tekintetek, duzzadó mellizmok és nullához konvergáló testzsírszázalékok tartanak tükröt az egészségtelen táplálkozással és mozgásszegény életmóddal súlyosbított, nyamvadt kis életünknek.

A vetélkedő lényege, hogy a versenyzőknek teljesíteniük kell egy akadálypályát, az nyer, aki a leggyorsabban jut el a stopperórát leállító piros gombig. De nem ám zsámolyok közötti szlalomról és mezei kötélmászásról van szó. Furfangosan gonosz terepet eszeltek ki a tervezők, amelyen az akadályok jó eséllyel a test olyan izmait is megmozgatják, amelyről a bátor nindzsa harcosnak (ez lenne a műsor címe magyarra fordítva) korábban fogalma sem volt. Ám a küzdelem még ennél is magasabb szférákba tör, a produkció szimbolikája az egzisztencialista filozófiát vegyíti az újjászületés spirituális pszichológiájával. A feladatok fokozatosan válnak egyre nehezebbé, a harcost feltartó idegen elemekkel sikerrel megvívott küzdelmet égbe szökő lángcsóvák jelzik, a pálya végén pedig ott az emelkedő, amin, akár egy modern Sziszüphosz, a versenyzőknek fel kell küzdeniük magukat. Igaz, sziklát nem görgetnek maguk előtt, ám felérve nekik is rá kell döbbenniük, hogy hiába az erőfeszítés, semmit sem értek el, hiszen minden kezdődik elölről, újabb és újabb akadályok várnak még rájuk. Aki pedig elbukik, az ősi óceánba, az akadályok alatt kialakított medencékbe, vagyis az anyaméhet jelképező vízbe pottyan bele. Így minden kiesés újjászületés is egyben. Természetesen ebből egy szó sem igaz. A Ninja warriornak nincs szimbolikája, egyszerű, mint a faék, és éppen ettől olyan szórakoztató.

Hiszen az izmok és ízületek megméretésében nincs helye kétkedésnek, véleménynek, nem lehet így vagy úgy magyarázni a dolgot, aki végigmegy, nyer, aki leesik, elbukik. És persze ebben az országban bárkiből lehet hős, üzeni Andy Vajna csatornája. Már aki veszi a fáradságot, és kigyúrja magát, de ez a Ninja warrior alapján mindenki számára elérhető, hiszen indul a versenyen a hároméves kora óta keményen edző birkózó, az operaház balett-táncosa és a tavaly még túlsúllyal küzdő bolti eladó is. És nem biztos, hogy az utóbbi pottyan a vízbe. Mintha a japánok küzdeni tudásáról szóló sztereotípiát nyakon öntenénk az amerikai álomból ébredő demokráciával.

Igaz, az első adás alapján a nagy egyenlőség sántít, hiszen egy nő sem kvalifikálta magát az epizód döntőjébe, de ami késik, nem múlik, a csatorna nyilván úgy építi fel a szériát, hogy a férfiakat magától értetődő természetességgel legyőző női versenyzők teljesítménye valódi szenzáció legyen – ami persze újabb pofon az egyenlőségnek. De nem is ez a legnagyobb baj a műsorral, hanem a hossza. A két műsorvezető, Till Attila és Majoros Péter „Majka”, illetve Mádai Vivien mindent megpróbáltak, de ez a háromórás akadálypálya túl nagy falat számukra. Feleennyiben a Ninja warrior letarolná a kereskedelmi tévés piacot, így csak egy elnyújtott vetélkedő, aminek a döntősére talán nem is emlékszik majd a közönség, hiszen addigra már az Éjjel-nappal Budapestet nézi az RTL Klubon.