A vizsgálatok azt mutatják, hogy a közösségi médiától való függés elsősorban a fiatalokat, az egyedülállókat és a nőket érinti, de lehet összefüggéseket találni a függőség és az alacsonyabb végzettség, a rossz önbecsülés, a gyengébb kereset között is. Ahogyan a narcisztikus hajlamokkal bírókat is jobban behúzhatja a közösségi média. Kutatók arra is rávilágítottak, hogy aki rosszkedvűen jelentkezik be, annak nagy valószínűséggel nem fog javulni a hangulata a fent töltött idő alatt.
Kedélyállapotunkról sokat elárul az is, hogy mit posztolunk. Az alapvetően extrovertált felhasználók igyekeznek még jobban felerősíteni ezt a személyiségjegyüket a közösségi média által, és még nagyobb népszerűségre szert tenni a környezetükben. Az introvertáltak ezzel szemben inkább kompenzálni próbálják társaságban elszenvedett kudarcaikat a virtuális térben. Online ugyanis megúszhatják mindazt, ami egy személyes érintkezésben esetleg feszültségkeltő vagy „félelmetes” számukra. Ez még akár jól is hangozhatna, de mint mindennek, ennek is meg kell fizetni az árát. Dr. Jon Goldin gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichiáter arról beszél, hogy azok, akik feltűnően sok időt töltenek el online, emiatt (is) inkább virtuális, mint hús-vér barátokra tesznek szert, ez pedig – számos pozitív aspektusa ellenére sem – helyettesítheti a valódi társas kapcsolatokat. Aki tisztában van azzal, hogy ebbe a kategóriába tartozik, annak – bármilyen nehéz is – meg kell próbálnia változtatni, és erőfeszítéseket kell tennie a „valódi világ” irányába.
Nem árt tehát szem előtt tartani, hogy bár nagyon sokat kaptunk a közösségi médiától, azzal is tisztában kell lennünk, hogy mit vett el az életünkből, és ennek tükrében dönteni arról, mennyi időt érdemes vele eltöltenünk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!