Ahhoz képest, hogy jelentősen átformálja az életünket a közösségi média, a tudomány viszonylag keveset foglalkozott idáig a facebookozás okaival és következményeivel. A BBC idén indult cikksorozata a téma kapcsán felmerülő legalapvetőbb kérdésekre próbál válaszokat találni, illetve útjelző táblákat helyezni el az egyszeri internetező számára a digitális dzsungelben.
A közösségi média a társas kapcsolatainkra, közérzetünkre, fáradékonyságunkra és nem utolsó sorban gondolkodásunkra is kihat. A technikai eszközöktől való függés nagyon könnyen produkálhatja ugyanazokat a tüneteket, mint az alkoholtól vagy a cigarettától való függés. A témában megjelent újabb íráshoz lenyűgözően igényes videót csatoltak a BBC munkatársai, amelynek főbb megállapításait a norvég szakemberek Bergen közösségimédia-függőségi skálájának eredményeire alapozzák. (Korábban ez a kutatás még Bergen Facebook-függőségi skála néven futott, de fókuszát később kiterjesztették az összes hasonló platformra.) Érdekesség, hogy tavaly a vizsgálataikat magyar fiatalokon végezték, és azt állapították meg, hogy 4,5 százalékuk veszélyeztetett. Ők úgy írhatók le, hogy többnyire alacsony önértékelésű, depresszióra hajlamosak, és gyakori közösségioldal-látogatók.
Akik két óránál többet lógnak a közösségi oldalakon – állítja a cikk –, jó eséllyel kezdenek el szorongani és a depresszió tüneteit produkálni. Ha valaki a következő mondatok közül négyet igaznak talál magára, könnyen lehet, hogy már közel került a függőséghez:
Sokat gondolok a közösségi oldalakra, és magamban gyakran tervezgetem, miként fogom majd használni őket.
Kényszert érzek, hogy felmenjek egy ilyen oldalra.
Azért használom őket, mert szeretnék megfeledkezni a problémáimról.
Próbáltam már csökkenteni az ezzel töltött időt, de nem ment.
Nyughatatlanná, zavarttá válok, ha nem mehetek fel a közösségi oldalamra.
Olyan sokat használom, hogy az már a munkavégzésemet is negatívan befolyásolja.
A közösségi média munkaidőben is gyakran vonja el a figyelmünket teendőkről, de hatással lehet a szervezetünk működésére is. Okoseszközeink az alvásért felelős melatonin hormon megzavarására alkalmas kék fényt bocsátanak ugyanis ki. Márpedig, ha a kütyü lefekvéskor mellettünk hever, szinte lehetetlen ellenállni a kísértésnek. A használat pedig hosszabb távon kialvatlanságot, illetve depressziót eredményezhet. De kinek lesz akkor ereje a szelfiken széles mosollyal tündökölni?
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a közösségi médiától való függés elsősorban a fiatalokat, az egyedülállókat és a nőket érinti, de lehet összefüggéseket találni a függőség és az alacsonyabb végzettség, a rossz önbecsülés, a gyengébb kereset között is. Ahogyan a narcisztikus hajlamokkal bírókat is jobban behúzhatja a közösségi média. Kutatók arra is rávilágítottak, hogy aki rosszkedvűen jelentkezik be, annak nagy valószínűséggel nem fog javulni a hangulata a fent töltött idő alatt.
Kedélyállapotunkról sokat elárul az is, hogy mit posztolunk. Az alapvetően extrovertált felhasználók igyekeznek még jobban felerősíteni ezt a személyiségjegyüket a közösségi média által, és még nagyobb népszerűségre szert tenni a környezetükben. Az introvertáltak ezzel szemben inkább kompenzálni próbálják társaságban elszenvedett kudarcaikat a virtuális térben. Online ugyanis megúszhatják mindazt, ami egy személyes érintkezésben esetleg feszültségkeltő vagy „félelmetes” számukra. Ez még akár jól is hangozhatna, de mint mindennek, ennek is meg kell fizetni az árát. Dr. Jon Goldin gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichiáter arról beszél, hogy azok, akik feltűnően sok időt töltenek el online, emiatt (is) inkább virtuális, mint hús-vér barátokra tesznek szert, ez pedig – számos pozitív aspektusa ellenére sem – helyettesítheti a valódi társas kapcsolatokat. Aki tisztában van azzal, hogy ebbe a kategóriába tartozik, annak – bármilyen nehéz is – meg kell próbálnia változtatni, és erőfeszítéseket kell tennie a „valódi világ” irányába.
Nem árt tehát szem előtt tartani, hogy bár nagyon sokat kaptunk a közösségi médiától, azzal is tisztában kell lennünk, hogy mit vett el az életünkből, és ennek tükrében dönteni arról, mennyi időt érdemes vele eltöltenünk.
