Költői vallomás az univerzum legkülönösebb helyéről

Lebegő folyók, folyékony sziklák, Will Smith és a moszatok csodálatos élete a National Geographic új sorozatában.

Vegyen egy mély levegőt! Most még egyet. Akár hiszi, akár nem, ezt a másodikat a tengeri moszatoknak köszönheti. Ezek az apró növények felelnek a légkörben található oxigén jelentős részéért. Életük során a napfény energiáját felhasználva szerves vegyületeket állítanak elő, ám még halálukban sem szakadnak ki a lét nagy körforgásából. Az óceánfenékre süllyedve várják a pillanatot, amikor a víz eltűntével sivatagossá vált területről egy porvihar új küldetésre viszi őket: Afrikából Dél-Amerika esőerdei felé, ahol megtermékenyítik a talajt – új életet serkentve ezzel. A National Geographic (NatGeo) Volt egyszer egy bolygó (One Strange Rock) című, új sorozata a Föld működésének bonyolult rendszerét mutatja be, a vasárnap este tíz órakor kezdődő első rész alapján lélegzetelállító látvánnyal és lebilincselő történetvezetéssel.

Az Éltető légkör (Gasp) című epizód kíméletlen csapást mér a laposföld-hívőkre. A külső nézőpontként választott űrállomásról indulva tendenciózusan olyannak mutatja a Földet, amilyen valójában: geoidnak. A szélén nem zuhannak az ismeretlenbe az óvatlan hajóskapitányok, és egy macska sem játszik a szomszédos bolygókkal lustán heverve a síkon. A 10 részes széria űrhajósok, kutatók és a hollywoodi szuperprodukciókból átcsábított Will Smith segítségével járja körül „az univerzum legkülönösebb helyét”, ahol folyékony sziklák, lebegő folyók és savban úszkáló élőlények között vagyunk.

A látvány ma már alapvető követelmény, az ismeretterjesztő filmek zsúfolt piacán kizárólag a korábban sosem látott felvételekkel lehet bármit is eladni. A David Attenborough nevével fémjelzett, BBC-s Bolygónk, a Föld második évada, illetve a NatGeo Kozmosz: Történetek a világegyetemről című produkciója pedig minden korábbinál magasabbra tette a lécet. A Volt egyszer egy bolygó azonban a látvány terén könnyedén megugorja a szintet.

Más tekintetben pedig nehezen mérhetnénk össze a hasonszőrű alkotásokkal. A sorozatot a Pí, a Rekviem egy álomért, A pankrátor, a Fekete hattyú és az anyám! című film Oscar-díjra jelölt rendezője, Darren Aronofsky készítette, így nem meglepő, ha a fikciós művek eszközkészletét felhasználva mesél a természetről. A Volt egyszer egy bolygó ennek is köszönhetően szinte költői vonalvezetésű: asszociációi, szimbólumai és érzékenysége – a tudományos hitelesség megőrzésével – eltávolítja a hagyományos természetfilmektől.

Senki ne ijedjen meg azonban a költőiség hallatán, a líra mindenki számára fogyasztható. Mintha egy kissé patetikus reklámszakember költeményét olvasnánk a felmagasztalni kívánt termékről. Panaszra így sem lehet okunk, Will Smith narrációjával kísérve valóban lenyűgöző dolgokkal adja el nekünk a műsort a NatGeo.

Az éltető lélegzet útját követve a világűrből az óceánfenékig utazhatunk, hogy választ találjunk a XX. század egyik legnagyobb filozófusa, Martin Heidegger talán legfontosabb kérdésére: miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi? Ambiciózus vállalkozás, ám ne feledjük, oxigén nélkül még a kérdést feltevő gondolkodó sem létezhetne. A lélegzet minden létező létét meghatározza a legkisebb élőlényektől az olyan bonyolult szervezetekig, amilyen például egy rénszarvas vagy az azt elejtő vadász.

Néhány kifogásunk mégis lehet az első rész alapján. A NatGeo értelmezésében a Föld egy különleges bolygó, amelyet a csodálat fénye ragyog be, árnyéknak, tragédiának nyoma sincs. A legmagasabban fekvő lakott település, a perui La Rinconada kapcsán hangsúlyozzák, a hegyek gyomrában rejlő arany miatt az 5100 méter feletti magasságot, és az azzal járó oxigénhiányt is vállaló lakosok állandó egészségügyi problémával küzdenek. Arról azonban szó sem esik, hogy La Rinconada mennyire nyomorúságos hely, nincs víz, nincs áram, nincs csatornarendszer, van viszont kábítószer, prostitúció, és kegyetlen gyilkosságok.

Ugyanígy az esőerdő oxigéntermelése is kritikátlanul csodálatos, szó sem esik az emberi tevékenység káros hatásairól, a folyamatos pusztításról, és az erdők védelmére indított kezdeményezésekről. És ehhez hasonlóan hiányzik a klímaváltozás okainak és következményeinek említése. Mert a Föld valóban különleges bolygó, de ha tönkretesszük, nem marad lélegzetelállító látvány, amit eladhatnának a nézőnek.