Mindörökké Nazarbajev

Kazahsztán első elnöke már piros betűs ünnepet is kapott, utcák, repülőtér viseli a nevét.

S ebben elévülhetetlen érdemei vannak az ország mindeddig egyetlen elnökének. Fel sem fogjuk, hogy milyen érték errefelé, ha egy államot elkerülnek az etnikai és vallási villongások, s a gazdaság, ha lassan s néha válságokkal megszakítva is, de folyamatosan növekszik. Túllépett a valóban nehéz kilencvenes éveken, s még az úgynevezett színes forradalmak is elkerülték. Nem utolsósorban azért, mert Nazarbajev okosan nemcsak hirdette, hanem a lehetőségekhez képest meg is valósította az „előbb a gazdaság, aztán a politika” tételt. A kazah fejlődés jelképe a sztyeppe közepén az egykori Akmolából, a volt Celinográdból szinte zöldmezős beruházásként felépített új főváros, Asztana. S a belső stabilitásra és a kiegyensúlyozott külpolitikára alapozva Nazarbajev Kazahsztánja igyekezett nevet kivívni magának a világban is. A diplomáciai sikerek közé tartozik, hogy a posztszovjet térség országai közöz elsőként látta el 2010-ben az EBESZ soros elnöki tisztét. De jól hangzik e sorban az asztanai folyamatként ismertté vált, a Szíriában érintett feleket Oroszország, Törökország és Irán védnökségével asztalhoz ültető tárgyalássorozat is. Idén emellett az Expo-2017, a jövő energiáját a középpontjába állító világkiállítás kapcsán figyelhetett a világ Kazahsztánra. Amely egyébként azon kevés országok közé tartozik, ahol áradó szeretettel, testvérként beszélnek a magyar népről.

Ebből is látszik, hogy a kazahok nem nyugati típusú demokráciát építenek s jól elvannak örökös elnökükkel. Sok viszontagságot kiállt sztyeppei népként úgy vannak vele, hogy csak háború ne legyen. Éppen ezért a 77 éves Nurszultan Nazarbajev azzal írhatja be magát végképp a kazah történelemkönyvekbe, ha majd az első és a második elnök közötti váltás is megrázkódtatások nélkül zajlik. Mert a természettel harmóniában élő kazahok nem sietnek. Jól tudják, mindennek eljön egyszer az ideje.