Mindörökké Nazarbajev

Kazahsztán első elnöke már piros betűs ünnepet is kapott, utcák, repülőtér viseli a nevét.

Két születésnapom van. Az egyik július 6-án, amikor a világra jöttem, míg a másik december 1-én, amikor a kazah nép először az elnökévé választott – vallotta meg Nurszultan Nazarbajev az őt ünneplőknek. S ha az elnök ünnepel, akkor vele örül a népe is. Errefelé legalábbis. S hogy ünnepelhessék a 2010 óta törvénybe iktatva is a Nemzet vezetője nevet viselő, Kazahsztánt a függetlenné válása óta irányító Nazarbajevet, ez a nap hat éve már piros betűs ünnep.

Ahogy nevezik, az első elnök napja.

A lapok válogatást közölnek legbölcsebb és legszellemesebb mondásaiból, az elnök pedig különböző rendezvényeken mesél az életéről, az elért eredményekről. Mint egy bölcs atya a gyermekeinek. Egy fiatal díjnyertes zongoristával például megosztotta, hogy elalvás előtt általában Mozartot hallgat. A fiatalokat tanáccsal is ellátta az általa kezdeményezett projekt keretében minden évben az ország száz új arcát bemutató rendezvényen. Beszélt arról, hogy miért mennek férjhez oly későn a nők nyugaton, s azt ajánlotta, hogy ne a diszkók cigarettafüstös hangzavarában ismerkedjenek, és hasonló gondolkodású, érdeklődésű párt válasszanak maguknak. Ünnepelt az egész ország. Jégpályákat avattak, koncerteket tartottak, Almati egyik sugárútja pedig mától Nazarbajev nevét viseli, mint ahogy egyébként a világkiállításra újjáépített asztanai repülőtér is. E nap tiszteletére a kazah modernizációs modellt a középpontba állítva nagyszabású nemzetközi konferenciát is tartottak a világ nemzeti parlamentjeit képviselő küldöttségek részvételével. A magyar Országgyűlést Sneider Tamás jobbikos alelnök képviselte.  

Nurszultan Nazarbajevet 1991. december 1-én a kazahok 98,7 százalékos többséggel választották államfővé, s legutóbb 2015-ben immár ötödször választották újra nagyjából hasonló eredménnyel. Mindez sokat elárul a világ e részéről nézve sajátos kazah politikai berendezkedésről, ám még mielőtt bárki diktatúrát kiáltana, jegyezzük meg, hogy a fél európányi ország 17 milliós lakosságának döntő többsége értékeli a Nazarbajev nevével összefonódott stabilitást. A függetlenség 26 éve alatt elért eredményeket egy blogger sokak véleményét kifejezve négy pontban foglalta össze. Az első magának a függetlenségnek a megszilárdítása, a határok megerősítése. A második a piaci reformok gyors bevezetése és a privatizáció. A harmadik a már említett stabilitás és a soknemzetiségű társadalomban az egyetértés megteremtése. A negyedik pedig, hogy Kazahsztánnak a világban nincsenek ellenségei. Ehhez még hozzátehetjük, hogy Kazahsztán a régió vezető hatalma, s ha az életszínvonal nem is kiugró, azért jobban él, mint a többi közép-ázsiai posztszovjet ország.

S ebben elévülhetetlen érdemei vannak az ország mindeddig egyetlen elnökének. Fel sem fogjuk, hogy milyen érték errefelé, ha egy államot elkerülnek az etnikai és vallási villongások, s a gazdaság, ha lassan s néha válságokkal megszakítva is, de folyamatosan növekszik. Túllépett a valóban nehéz kilencvenes éveken, s még az úgynevezett színes forradalmak is elkerülték. Nem utolsósorban azért, mert Nazarbajev okosan nemcsak hirdette, hanem a lehetőségekhez képest meg is valósította az „előbb a gazdaság, aztán a politika” tételt. A kazah fejlődés jelképe a sztyeppe közepén az egykori Akmolából, a volt Celinográdból szinte zöldmezős beruházásként felépített új főváros, Asztana. S a belső stabilitásra és a kiegyensúlyozott külpolitikára alapozva Nazarbajev Kazahsztánja igyekezett nevet kivívni magának a világban is. A diplomáciai sikerek közé tartozik, hogy a posztszovjet térség országai közöz elsőként látta el 2010-ben az EBESZ soros elnöki tisztét. De jól hangzik e sorban az asztanai folyamatként ismertté vált, a Szíriában érintett feleket Oroszország, Törökország és Irán védnökségével asztalhoz ültető tárgyalássorozat is. Idén emellett az Expo-2017, a jövő energiáját a középpontjába állító világkiállítás kapcsán figyelhetett a világ Kazahsztánra. Amely egyébként azon kevés országok közé tartozik, ahol áradó szeretettel, testvérként beszélnek a magyar népről.

Ebből is látszik, hogy a kazahok nem nyugati típusú demokráciát építenek s jól elvannak örökös elnökükkel. Sok viszontagságot kiállt sztyeppei népként úgy vannak vele, hogy csak háború ne legyen. Éppen ezért a 77 éves Nurszultan Nazarbajev azzal írhatja be magát végképp a kazah történelemkönyvekbe, ha majd az első és a második elnök közötti váltás is megrázkódtatások nélkül zajlik. Mert a természettel harmóniában élő kazahok nem sietnek. Jól tudják, mindennek eljön egyszer az ideje.