Úgy hozta a történelem, hogy a keleti kereszténység évszázados hagyományai, a nyugati megjelenő hatása és a szovjet korszak a pravoszlávoknál sajátos módon összekeverte az év végi szokásokat. Például a nálunk szokásos fenyőfaállítás és az ajándékozás átkerült az év végére. A karácsony teljes mértékben vallási ünnep, de természetesen ma már újra munkaszüneti nap is. Ezzel zárul az év eleji szabad napok sora. A hívek a hagyományok szerint egy hónapos böjttel készülnek, majd január 6-án este a tizenkét apostol tiszteletére tizenkét böjti, azaz húsmentes étel, és a mézzel, mákkal ízesített, a boldogságot és a békét szimbolizáló gabonából, általában búzából készült kása, a kutlja kerül az asztalra. Szintén elengedhetetlen kompótot főzni.
Mivel az ortodoxiában erősek a nemzeti sajátosságok, minden országban van valami egyéni az ünnepen. Így Szerbiában karácsonykor hagyományosan meggyújtják a száraz tölgyfaágat. Régebben minden udvarban, napjainkban inkább csak a városok főterén. A tölgyfácskát kelet–nyugati irányba állva, egy csapással kell kivágni. A badnjak az életfának, de magának a keresztnek is a szimbóluma, elégetése pedig a megtisztulás jelképe.
Ukrajnában erős hagyománya van a vertepnek, ami nem más, mint egyfajta betlehemezés az utcákon. A kereszténység előtti időkhöz köthető gyökerű rituálé szerint a kántálók közül elsőként egy fiút kell beengedni az ajtón, mert ő békét és jólétet hoz a házba.
