Mindaz, amit az oroszoknak Leningrád védelme jelent, az Vlagyimir Putyin számára személyes történelem. Apja, Vlagyimir Szpiridonovics ugyanis a Nyéva keleti oldalán egy kis szakasz védelmében ott harcolt maga is. Azt a parancsot kapták, hogy minden áron védjék meg ezt a darabka földet. Később a szakasz tagjai úgy emlékeztek erre a harcra, hogy az egész háború alatt nem éltek át ilyen szörnyűséget. Ennek a darabka földnek a védelmében 400 nap alatt mintegy 50 ezren estek el. Közben a leningrádi családok számára külön tragédia volt, hogy a gyerekeket az éhhalált megelőzendő elszakították a családoktól, s külön otthonokba kerültek, ahonnan evakuálták őket. Putyin másfél éves testvérén, Viktoron ez sem segített, diftériában megbetegedett és meghalt. A szülők azt sem tudták, hogy hol temették el.
Maga Vlagyimir Putyin először 2014-ben beszélt nyilvánosan erről a családi tragédiáról. Ezután az archívumokból kiderült, hogy Viktort 1942-ben a piszkarjevói temetőben hantolták el. Ezért január végén az orosz elnök minden évben egy csokor virágot helyez el a temetőben, s azon a helyen, ahol apja 400 napig védte a város.
S hogy miért fontos mindez? Mert Putyin gondolkodására ezek az élmények és emlékek meghatározó módon hatottak. Putyin nem véletlenül beszélt arról többször is, hogy édesapjának felmentése volt az alól, hogy a frontra vigyék, de önként jelentkezett a haza védelmére. Ráadásul az NKVD speciális alakulatába kérte magát.
Ez alkalommal azonban igazi meglepetés érte Putyint. Amikor a piszkarjevói temetőben elhelyezte a szokásos csokrot a bátyja emlékére, a Moszkovszkij Komszomolec beszámolója szerint odament hozzá egy idős ember, aki az apja parancsnokának a fiaként mutatkozott be. Személyes találkozót kért az elnöktől, hogy elbeszélgessenek a mindkettőjük számára fontos emlékekről.
A blokád 1943-as áttörésének 75. évfordulóján a kampány ellenére is kevesen voltak ott az eseményen, hiszen a dicső napról az áttörés múzeumában emlékeztek. Az erre az alkalomra az elnök kezdeményezésére létrehozott új kiállítás megnyitóján megjelentek a ma már 90 év körüli védők is. Kérhettek volna bármit, de számukra a legfontosabb most az egészség. Erre pedig még maga Putyin sem vállalhat garanciát.
A Szovjetunió „második fővárosát” 1941. szeptember 8-án zárta körbe a von Leeb német tábornok vezette Észak Hadseregcsoport. Ezzel ádáz küzdelem kezdődött az egykori cári főváros birtoklásáért, a sikertelen ostrom végül 872 napon át – 1944 januárjáig – húzódott, és becslések szerint kétmillió áldozatot követelt a várost védő civilek és katonák között. 1943. január 18-án törték át először a szovjet csapatok az ostromgyűrűt.
