Drónnal üzentek a Kremlnek

Sokan örülnének, ha a lapokat osztó Moszkva beleragadna a szíriai konfliktusba.

Ki állhat a Tahrír as-Sám által magára vállalt támadások mögött? Az orosz vezetés nagyon jól tudja, hogy jelenlegi szövetségesei egyikének bizony nagyon is érdekében állhatott az akció, ám inkább az amerikaiak által ellenőrzött terroristákra mutogat. Ez ugyanis jóval kisebb kockázattal jár, mint ha megpendítené, hogy Ankara több jelből ítélve is sáros lehet. A helyzet ugyanis nagyon hasonlít 2015 őszére, az orosz bombázó lelövésére.

Csakhogy akkor Törökország és Oroszország nem kötődött oly szorosan egymáshoz a szíriai konfliktusban, mint ma. Emellett a szíriai rendezés sem engedi, hogy Putyin rávágja Erdoganra az ajtót. Még akkor sem, ha nagyon is jól tudja, hogy a felmelegített házasság már nem olyan, mint az első. De annál azért biztosan jobb, mint ha Ankara jobb híján újra a csábító Washington karjaiba vetné magát.

Törökországnak több oka is lenne arra, hogy felforrósítsa a helyzetet Szíria keleti felében, és borsot törjön Oroszország orra alá. Eleve nem tetszett neki, hogy Moszkva a szíriai szemben álló felek szocsi kongresszusára meghívta a kurdokat. További ellenérzést szült, hogy a kurdok által ellenőrzött Afrin tartományban az orosz csapatok megakadályozták a törökbarát erők előrenyomulását. Erre jött, hogy az Ankara saját befolyási övezetének tekintett Idlib tartományban orosz támogatással törnek előre Aszad csapatai. Így nem volna meglepő, ha e mögött a kis figyelmeztetés mögött Ankara állna.

A konfliktusnak ez a fejezete is jól mutatja, mennyire törékeny a helyzet manapság Szíriában. Az még csak hagyján, hogy a fő ellenlábasok időről időre egymás küllői közé dugják a botot, de a szituatív szövetségeken belül is folyamatosak a súrlódások. Amelyek, mint látjuk, még a jelenleg legerősebb játékost is kellemetlen helyzetbe hozhatják. Ilyen körülmények között kell haladni a rendezésben. Lépésről lépésre, a közös érdekekbe kapaszkodva, hogy senki se tudja elgáncsolni a másikat.