Orosz oligarchák és csinovnyikok az amerikai „fekete listán”

Vajnótól Medvegyeven át Abramovicsig 210 nevet tartalmaz a Washington szankcióitól fenyegetett oroszok listája.

A Kreml adminisztrációját vezető Anton Vajnótól a kormányfő Dmitrij Medvegyeven át az oligarcha Roman Abramovicsig 210 nevet tartalmaz az orosz hatalomhoz közel állók nevét tartalmazó, úgynevezett Kreml-jelentés. Az orosz hatalom törvényszegő, korrupt, kriminális jellegét felmutatni hivatott névsor egyrészről lojalitásuk miatt bünteti az állami szektort, másrészt igyekszik az üzleti szférát szembefordítani Putyinnal. 

Az amerikai pénzügyminisztérium által összeállított és frissen publikált listára 114 állami tisztviselő és állami cégvezető, míg 96 üzletember, pontosabban oligarcha került fel. Washingtonban aláhúzzák, hogy nem szankciós listáról van szó, ám a kongresszus feltehetően ezt a névsort szűkíti majd az újabb szigorítások meghozatalakor. A kiszivárgott hírek alapján mintegy 20 személyre vetnek majd ki szankciókat.

Mondhatnánk, aki Oroszországban számít, az felkerült a washingtoni „fekete listára”.

A sort a Kreml adminisztrációjának tagjai nyitják, de szerepel rajta Szergej Lavrov külügyminiszterrel együtt az egész orosz kormány is. Ezt követik az állami cégek vezetői, s végül az üzleti szféra milliárdosai. Ez utóbbiak között sokakkal egyetemben a listán szerepel Aliser Uszmanov, Oleg Gyeripaszka, Vagit Alekperov vagy Szulejman Kerimov, akikre eddig nem vetettek ki szankciókat. Feltűnő ugyanakkor, hogy az összeállítók logikája szerint szerepelnie kellene a névsorban a Rosznanót vezető Anatolij Csubajsznak, a Számvevőszék elnökének Tatyjana Golikovának és az Orosz Nemzeti Bank elnökének Elvira Nabiullinának is, ám a Kreml liberálisai hiányoznak a listáról.

A névsorban megtalálhatjuk a világ első 50 innovációs vállalata között számon tartott szoftverfejlesztő cég, a Kaspersky Lab. vezetőjét, Jevgenyij Kaszperszkijt, bankárokat, mint German Gref a Sberbank, Andrej Kosztyin, a Vnyesekonombank vagy Pjotr Aven, az Alfa-Bank vezetőjét. Utóbbit az sem mentette meg, hogy nemrégiben bejelentette, pénzintézete megszakítja kapcsolatait a védelmi iparban tevékenykedő cégekkel.

Mint a lista összeállítói felhívják a figyelmet, ezt a 210 személyt egyelőre nem érintik a tiltó rendelkezések, így számláik befagyasztása vagy az amerikai beutazási vízum megtagadása. A kongresszus azonban minden bizonnyal e névsorból választja majd ki azokat, akikre kiterjednek majd a korábbi korlátozások, s nincs kizárva az sem, hogy az Egyesült Államok kizárja az orosz bankokat a SWIFT-rendszerből.

A most közzétett lista összeállítása meglehetősen formálisnak tűnik. Ahelyett, hogy a hatalom belső köreinek hálózatára, a törvénytelenül meggazdagodottakra, a meghirdetett szándék szerint \"Putyin barátainak\" megnevezésére koncentrálna, lényegében nem más, mint a Kreml és a kormány telefonkönyvének és a Forbes leggazdagabb oroszokról összeállított listájának vegyítése. Az állítólag az utolsó pillanatban egy befolyásos személy által felduzzasztott névsorba automatikusan rákerültek a vezető politikusok, tisztviselők és a hatalomhoz közel álló üzletemberek. Meglepetés senkit sem érhetett, hiszen a listáról hónapok óta keringenek pletykák.

Az üzleti szférából többen próbálkoztak lobbizni Washingtonban, hogy ne kerüljenek rá az imázst mindenképpen rontó „fekete listára”. Mások igyekeztek kivonni aktívumaikat a veszélyes zónákból. Már csak azért is, mert néhány milliárdos előtt a közeljövőben bezárul majd New York, London vagy Monaco.

A duma elnöke, Vjacseszlav Vologyin azonnal reagált a jelentésre. Mint közleményében fogalmazott, Amerika a szankciók tervezett kiterjesztésével ismét be kíván avatkozni az orosz belpolitikába, s egyszerű embereket tesz a Fehér Ház ambícióinak túszává. Vologyin felhívta a figyelmet arra is, hogy a szankciók milyen károkat okoznak az európai üzleti szférának. A Kreml szóvivője Dmitrij Peszkov egyértelmű jelzésként, barátságtalan lépésként értékelte az orosz üzletemberek listázását, amellyel szerinte az Egyesült Államok lényegében az egész orosz elitet ellenségeként kezeli. Moszkva ennek ellenére nem tesz most ellenlépéseket, s visszafogottan fogalmazva Putyin is óvott attól, hogy lerombolják a kétoldalú kapcsolatok maradékát.   

A szankciók fő célja Európa leválasztása Oroszországról, a nyugati tőke elijesztése a pragmatikus együttműködéstől. Elemzők úgy látják, hogy a korlátozások kiterjesztésével Washington még tovább megy, s a választások előtt megpróbál éket verni a hatalom és az elit közé, igyekszik leválasztani az oligarchákat Putyinról. Az orosz üzleti szférát igyekszik választás elé állítani: vagy lojális marad a hatalomhoz, s akkor elveszíti a hozzáférést a globális pénzforrásokhoz, vagy megőrzi e lehetőségeket, ám így kiesik a Kreml kegyeiből. Kínos dilemma, s a biznisz egyébként sem szereti, ha választásra kényszerítik, még kevésbe, ha a reflektorfénybe kerül. S bár Moszkvát érezhetően idegesíti a nyomás fokozása, ez a megosztási kísérlet rövid távon semmiképpen sem kecsegtet sikerrel, sőt a lista kiterjesztése az egész elitre csak segíthet a Kremlnek az oligarchák \"nemzetivé\" tételében.