„Még 1974-ben adott át a dédapám egy dossziét, azzal, hogy egyszer ezért még sok pénzt fognak fizetni” – meséli a külföldre sugárzó legnagyobb francia rádióállomásnak, az RFI-nek Christiane. Mintegy 400 ezer társa vár máig arra, hogy az orosz részvényeket birtoklók szervezetébe tömörülve valahogy pénzzé tegye a mára értéktelen papírokat.
Annak idején mintegy 28 millió részvényt bocsátott ki az orosz állam, és francia kézben van ezek közül nagyjából egymillió. Értékük darabonként a szervezet vezetőjének becslése alapján 10–30 ezer euró között mozog, így összesen közel 30 milliárd euró kifizetéséről van szó. Erre azonban nincs remény – jegyzi meg az RFI –, hiszen Franciaország és Oroszország 1997-ben megállapodásban rendezték az orosz államadósságot; ennek értelmében Moszkva több mint 330 millió eurót fizetett ki Párizsnak.
Még 1867-ben az orosz állami vasút kezdte el a részvények kibocsátását, aminek fedezetéül az ország aranytartalékai szolgáltak. Az ezt követő évtizedekben francia befektetők nagyjából 15 milliárd frankot invesztáltak csupán az orosz vasútépítésbe; ez mai árfolyamon körülbelül 53 milliárd eurónak felel meg.
Ám mint az RFI emlékeztet rá, pontosan száz évvel ezelőtt, 1918 januárjában Lenin rendeletben utasította el a cári adósságok kifizetését. Így egyetlen tollvonással részvények százezrei értéktelenedtek el, de az utódok közül sokan máig reménykednek benne, hogy valaha pénzt látnak a megsárgult papírokból. Követelésüket az 1997-es államközi szerződés ellenére arra alapozzák, hogy Oroszország nem jelentett csődöt, az államadósság pedig nem évül el. És miközben a leszármazottak a francia sajtóban a történelem legnagyobb befektetési botrányáról beszélnek, az orosz közösségi portálokon csendesen csak annyit jegyeznek meg ezzel kapcsolatban, hogy ilyen alapon Moszkva is kérhetne kártérítést Napóleon 1812-es dúlása miatt.
