A kérdés ismételt felbukkanása kapcsán elemzők rámutatnak a lengyel–ukrán kapcsolatok kettősségére. Varsó jól felfogott biztonsági érdekeit követve Kijev euroatlanti integrációs törekvéseinek legfőbb támogatója, ugyanakkor a nyilvánvaló geopolitikai érdek és az oroszellenességben megmutatkozó közösség sem leplezheti el a kétoldalú viszonyban egyre nagyobb feszültségeket. A lengyeleknek sem tetszett az oktatási törvény kisebbségeket érintő cikkelye, nem fogadják el azt sem, hogy Kijev az orosz fenyegetés mögé bújva szabotálja el a reformokat. Varsó is bírálja az oligarchikus berendezkedés fennmaradását, a mindent elöntő korrupciót, a leghangosabb viták azonban – nem utolsó sorban az ukrán nacionalizmus kormány által támogatott felerősödése miatt – a történelmi múlt értékelésében robbannak ki a két ország között.
Az nem fenyegeti Ukrajnát, hogy Lengyelország szembe fordul vele, ám a legszorosabb szövetséges egyre hangosabb, messze nem csak belpolitikai okokkal magyarázható elégedetlensége figyelmeztető lehet az Amerikával a háta mögött magának a kelleténél többet megengedő Kijev számára. Jól jelzi ugyanis, hogy a támogatói is átlátnak a jelenlegi ukrán hatalom praktikáin, s csak a geopolitikai érdekek miatt nézik el azokat. Egyelőre. Ám, ha nem lehet már Moszkvára mutogatni, akkor a most szőnyeg alá söpört problémák, nézeteltérések is előkerülnek. Ezért aztán érthető, hogy Kijevnek nem igazán áll érdekében a Donbasz körüli feszültség feloldása és a kapcsolatok normalizálása Oroszországgal.
