Szent Gergely és Szent Nino a kaukázusi hittérítők

Tudja, hogy hol lett először államvallássá a kereszténység? A válaszért a Kaukázusig kell menni.

Az örmény keresztény egyház független és autokefál (saját jogú). Apostoli, amennyiben eredetét visszavezeti Bertalan és Tádé apostol az ország területén végzett térítő munkájára. Az örmény apostoli egyház jóllehet jó ökumenikus kapcsolatokat ápol az ortodox, a katolikus és a protestáns egyházakkal, valójában egyházjogi szempontból teljesen független tőlük, az örmény katolikosz irányítása alatt áll. E függetlenség eredete visszanyúlik a 451-es kalkedoni egyetemes zsinatig, melyet nem ismert el. Az örmény apostoli egyház önmagát ortodoxnak és katolikusnak is tartja, amennyiben az ő hite az igaz keresztény, az egyetemes egyház hitének kifejeződése.

Mérföldkő volt az ország történetében III. Tiridatész örmény király megtérése 299-ben, aki 301-ben egész népét keresztény nemzetté tette. Az örmények hitét Világosító Szent Gergely, az örmények nagy apostola mélyítette el. A legenda szerint Szent Gergely 287 körül tért vissza örmény hazájába, hogy a keresztény tanokat terjessze. Feladata nem ígérkezett túl könnyűnek, mert Tiridatész uralkodó éppen annak a Diocletianus római császárnak a kegyeiből lett király, aki az egyik legvérmesebb keresztényüldözőként vonult be a történelembe.

A királyt nem is hatották meg elsőre a prédikátor szavai. Egy verembe záratta, ahol tizenhárom évet kellett lehúznia. Ugyanebben az évben a király két rendeletet hoz. Az egyikben megparancsolja, hogy tartóztassák le az Örményország határain belül fellelhető összes keresztényt és a birtokaikat kobozzák el. A második rendeletben a keresztényeket rejtegetőkre mond ki halálos ítéletet. Történt viszont, hogy a rómaiak üldözése elől menekülve 301-ben 37 fiatal keresztény lány érkezett az örmény király udvarába. Tiridatész belehabarodott egyikükbe, és mindenáron a feleségévé akarta tenni. Hripszime nem állt kötélnek, amitől a király olyan haragra gerjedt, hogy az összes lányt kivégeztette. 

A kivégzés súlyos lelki megrázkódtatást jelentett a királynak, amely idegi megbetegedéshez vezetett. Az V. században ezt a betegséget a népnyelv „disznó” jelzővel illette, és ezért van, hogy III. Tiridatészt gyakran disznó fejjel ábrázolják. A király nővére ekkor álmot látott, amelyben közölték vele, hogy testvérét csak a tömlöcben sínylődő Gergely gyógyíthatja meg. Az udvarba hívták Gergelyt, ahol ünnepélyesen fogadták. Elsőként összegyűjtötte és örök nyugalomba helyezte a mártírhalált halt szüzek hamvait, majd terjeszteni kezdte a kereszténységet. Hittérítő munkájának 66. napján a király meggyógyult. A király és udvara ennek hatására Saulusból Paulus lett s felvette a kereszténységet, majd egész Örményországban államvallássá tette. A vértanúhalált halt szüzek kivégzése helyén kápolnákat építtetett, Világosító Szent Gergelyt pedig kinevezte az örmények első katolikoszának.

Az új államvallásnak számtalan kihívással kellett szembenéznie. Ezek közül a legfontosabb a nyelvi érintkezés megoldatlansága, valamint az örmény írásbeliség hiánya volt. Az örmény egyház első papjai szír, latin, illetve görög nyelvterületekről érkeztek s nem ismerték az örmények nyelvét, ezért komoly nehézséget jelentett számukra a köznéppel való érintkezés. A másik alapvető gond az volt, hogy a legfontosabb liturgikus irodalom nem volt örmény nyelven hozzáférhető. Ez a problémakör előrevetíthette annak az eshetőségét is, hogy Világosító Szent Gergely apostoli és hittérítői tevékenysége zátonyra fut. Az önálló írásbeliség hiánya politikai kérdéssé is vált.

Az örmény nyelvű írásbeliség megszületéséhez azonban hiányzott a saját írás és az ábécé. Meszrop Mastoc szerzetes a probléma megoldását a közel-keleti nagy egyházi központokban kereste. Elsősorban a szír (arameus) iskoláknál próbált útmutatást találni, vagyis az örmények, más népekhez hasonlóan, szintén a sémi írásjelrendszerekben keresték a mintát. Mivel a sémi írásrendszerek csak a mássalhangzókat jelölik, Meszrop Mastocnak magának kellett pótolnia a hiányzó magánhangzókat, s talán ez volt munkásságának egyik legjelentősebb része. A hellenisztikus iskolák hozzásegítették, hogy 400 körül megalkossa a teljes örmény ábécét, az egyik legalaposabb, legpontosabb és legtökéletesebb fonetikus írásrendszert.

A világ második legősibb keresztény nemzetének előkelő címét viselő grúzok megtérésének legendája sok tekintetben hasonlít az örményekére. Ennek középpontjában Kappadókiai Szent Nino áll, aki valós történelmi személyiség volt és kulcsszerepet játszott a kereszténység grúziai elterjesztésében. A legenda szerint egy grúziai származású római tábornok lánya volt, aki nagybátyja, a jeruzsálemi pátriarka szárnyai alatt nőtt fel, és már 14 éves korában az a látomása támadt, hogy a Szűz Mária megbízta őt családja őshazájának megtérítésével. 

Ebből erőt merítve Nino 320-ban el is ment a Kaukázusba, és számos jó cselekedetével kivívta a nép megbecsülését. Ez azonban még kevés lett volna az átütő sikerhez, ahhoz meg kellett nyerni a hatalmasokat is. A szent leányzó először Nana királynőt állította maga mellé szövetségesnek, amikor buzgó imáival meggyógyította őt súlyos betegségéből. Mirjan király azonban felesége áttérése után is rendíthetetlen maradt hitetlenségében, amíg meg nem vakult egy vadászaton, majd vissza nem nyerte látását a keresztény istenhez intézett imáival.

Az örményekkel szomszédos, magukat kartvelinek, országukat Szakartvelónak nevező 3,7 milliós grúzok első nyelvemlékei mind a kereszténységhez kötődnek Biblia-fordítások és egyházi iratok formájában. A független Grúz Ortodox Egyház létezése nemzeti identitásának integráns része, a jelenlegi pátriárkát, II. Iliját pedig a megkérdezett állampolgárok 87 százaléka tartja az ország legnagyobb bizalommal övezett emberének. Szent Nino a mai napig a legtiszteltebb szentje Grúziának, amit az is bizonyít, hogy minden harmadik leánygyermeknek ezt a nevet adják.

(Írásunk az Ararát.hu, az Evangélikus.hu és a Vatikáni Rádió anyagai alapján készült.)