A Kreml kollekciója

A liberális világrend válsága miatt fontos igazán, hogy ki miként viszonyul Putyinhoz.

Közép-Európát alapvetően a közös sors, a közös kihívások kötik össze, de marginális helyzetünkből fakadóan meghatározó a viszonyulás is az európai uniós fősodor gondolkodásához. Elemi érdekünk a további leszakadásnak, így az unión belüli falak épülésének megakadályozása. De ez a térség a nyugati liberálisoknál konzervatívabban közelít az olyan kérdésekhez is, mint a multikulturalizmus vagy a migráció. Történelmi okokkal magyarázhatóan jobban értjük a tőlünk keletre zajló folyamatokat is, ráadásul kiemelt érdekünk a jó kapcsolat fenntartása ezzel a szomszédsággal. De sem Zeman, sem Fico, sem Orbán esetében nem merül fel, hogy kilépjen a NATO-ból vagy az Európai Unióból – bármennyire szeretnék is ezt néhányan Moszkvában. Az viszont igaz, hogy azt is kikérik maguknak errefelé, hogy Brüsszelben vagy Washingtonban bárki megszabja, kivel építsenek kapcsolatot, és kivel ne. Putyin úgynevezett barátai ugyanúgy a nemzeti érdekekből indulnak ki, mint mondjuk Donald Trump. Aki azzal, hogy meghirdette az Amerika mindenekelőtt! jelszót, a világban is teret nyitott az egoizmus, a protekcionizmus, a saját utak követése előtt.

Visszatérve az eredeti felvetéshez: az európai trendeket nézve a hagyományos elitek gyengüléséről, egyfajta konzervatív reneszánszról, a globalizációba mint mindent megoldó eszközbe vetett hit megrendüléséről, az új alternatívák megjelenéséről, szélesebb értelemben a liberális világrend válságáról beszélhetünk. Innen válik érthetővé az is, hogy a jövőért folytatott harcban miért ilyen fontos egyes erők szemében a viszonyulás Putyinhoz.