Aki a mögöttünk hagyott héten Oroszországban vagy éppen Ukrajnában járt, aligha úszhatta meg palacsinta nélkül. A vendéget ugyanis a maszlenyica hetében csakis finom „blinivel” fogadják mindenütt. A palacsintát a legkülönfélébb gabonafélékből készítik, így búzából, rozsból, árpából, hajdinából, de még kukoricából is. A tölteléket – sült hagyma, összevágott főtt tojás, pirított erdei gomba, sült káposzta – sokszor belesütik magába a palacsintába. Máskor a megsült tésztára vagy éppen tésztába tejfölt, tőzegáfonyát, kaviárt, lazacot vagy sós heringet tesznek. S mivel úgy tartják, hogy a „száraz palacsinta kaparja a torkot”, a „blinik” között le-lecsúszik egy-két vodka is.
A maszlenyica eredetileg pogány szláv ünnep volt, amelyet az egyház a húsvét előtti nagyböjthöz igazított. A hagyomány alapja a tél búcsúztatása, és a tavasz, illetve az azt szimbolizáló nap köszöntése. A palacsinták pedig éppen a napot szimbolizálják formájukban és színükben, ezért is kötődnek annyira ehhez a hagyományhoz. Mára az ünnep télbúcsúztató, karneváli jellege összekapcsolódott, a húsvét, a feltámadás várásával. Így a húsvétot megelőző hetedik hétre esik, amikor az ortodox keresztény hívek lelkileg felkészülnek a nagy böjtölésre. Már ekkor sem szabad húst enni, ezért elsősorban vajjal átitatott palacsintát, édes zsemlét, valamint húsmentes zakuszkákat fogyasztanak. Maga a maszlenyica név valószínűleg a XVI. században keletkezett, gyökerében a „vaj, vajas” szó áll. Régebbi neve azonban a „mjaszopuszt”, azaz „húshagyó”, ugyanúgy, mint a carne vale a karnevál esetében.
A meszlenyica hete két részből áll, a hétfőtől szerdáig tartó a „szűk maszlenyicából”, majd csütörtöktől következik a „széles maszlenyica”, amely a legnagyobb ünneplést jelentette. A hét minden egyes napjának megvan a maga neve és sajátossága. A maszlenyica előestéjén megemlékeznek az ősökről és a sírjaiknál ünnepi étkezést tartanak. A hétfő a találkozások jegyében telik, ilyenkor az első megsütött palacsinták mindig az elhunytaknak jártak, ezért azt vagy az ablakba tették, vagy a nincsteleneknek adták. Ezen a napon készült maszlenyica bábja, amelyet női ruhába öltöztették, és egy szánban végighordozták a városban vagy faluban. Kedden a kacérkodás és a flörtölés kerül sorra, a népi játékok, szánkózás, lovaglás ekkor kezdődött. A szerdai nap a lakomázást nyitotta. A nyalánkságok napján a települések főterei megteltek élettel – az utcán és az otthonokban palacsintákat sütöttek, sört főztek, és különböző édességeket és mézes kalácsot árultak. A szabad ég alatt működtetett szamovárokból pedig teát lehetett inni. De ez volt az a nap is, amikor az anyósok menyeiket és vejeiket „blinivel” kényeztették. Csütörtöktől a mulatozások a tetőfokra hágtak, és eljött a verekedés ideje. A péntek este az anyósoké, míg a szombat a sógornők találkozójának volt fenntartva. A vasárnap, amely a megbocsátás és a búcsú jegyében telik. Ezen a napon, ha egy másik emberrel találkozott össze valaki – gyakran még ismeretlenül is – meg kellett állni és háromszoros meghajlással bocsánatot kérni mindazért, amit elkövettünk. A másik félnek pedig azt kellett rá felelnie, hogy „az Isten megbocsát, és én is megbocsátok”.
A maszlenyica csúcspontja a szalmabábu elégetése. S mivel a maszlenyica a természet újjáéledésének és a termékenységnek az ünnepe is, alkalmas az új élet kezdésére, így ilyenkor különleges figyelem övezi az ifjú házasokat is.
