A szakadék szélén

Közelebb kerültünk a világot a nagy fegyveres összeütközéstől elválasztó határhoz.

De ha csupán a hagyományos eszközökkel zajló összeütközéseket nézzük, akkor is azt láthatjuk, hogy egyre kiterjedtebb a konfliktusok köre. Bár mint az orosz zsoldosok lebombázása mutatja, Szíriában is fennáll a veszélye Moszkva és Washington összeakaszkodásának, a nagyok a közvetlen konfliktustól ódzkodnak. A hidegháborúhoz hasonlóan inkább közvetett módon zajlanak az ütközetek. Ami egykor Korea vagy Vietnam volt, az most Ukrajna és Szíria egyes frontjai. De fennáll az eszkaláció veszélye az Egyesült Államok és Észak-Korea, az Irán és Szaúd-Arábia, a Kína és Amerika szövetségesei, a NATO és Oroszország közötti konfliktusokban is. Utóbbi már csak a Közép- és Kelet-Európában egyre nagyobb mennyiségben felhalmozott fegyvereknek, a hadgyakorlatok sűrűsödésének és az ellenőrzés gyengülésének tulajdoníthatóan is veszélyes.

A veszély érzetét növeli az is, hogy manapság – Amerikában és ennek nyomán Európában is – Oroszországot belpolitikai indíttatásból, az ellenségkép-építés jegyében démonizálják. Nem törődve azzal, hogy az orosz hadsereg modernizációja ellenére katonai erő tekintetében a NATO nyomasztó fölényben van. Ugyanakkor mint a már említett müncheni jelentésből is látszik, noha a médiatérben még az első számú téma az orosz veszély, a szakértők mind nagyobb figyelmet szentelnek a katonai téren is izmait mutogató Kínának, amely egyre sikeresebben tölti be az Egyesült Államok után sok helyütt maradt űrt.

A folyamatosan növekedő feszültséget nem szabad lekicsinyelni, ám Oroszország és Kína mellett illene másra is figyelni. Például az ökológiai biztonságra. A környezet szennyezésével ugyanis tizenötször több ember élete kerül veszélybe, mint az összes fegyveres konfliktusban együttvéve. De nem foglalkozik a világ a súlyának megfelelően az Afrika jelentette kihívásokkal sem. Azzal, hogy a „fekete kontinensen” évente húszmillió fiatal jelenik meg esélytelenül a munkaerőpiacon, és így nekiindul a világnak. Az átlag európait és az átlag amerikait ezért – nagyon helyesen – jobban foglalkoztatják az áradások, a hurrikánok és az újkori népvándorlás, mint az oroszok vagy a kínaiak fenyegetése.