Az ENSZ kéksisakosainak Donbaszba telepítésére alapozott, a régiót a jugoszláv mintára ideiglenesen nemzetközi irányítás alá helyező tervvel állt elő a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciához időzítve a washingtoni Hudson Intézet. S mivel az ENSZ-békefenntartók Kelet-Ukrajnába vezénylésének ötletét még tavaly eleve Vlagyimir Putyin vetette fel, egyre többen várnak előrelépést a válság rendezésében. Már csak azért is, mert az orosz és az amerikai megbízottak január végén Dubajban megtartott egyeztetésén is körvonalazódni látszott a kibontakozás útja.
Így aztán hiába maradt el a normandiai formátum külügyminisztereinek müncheni egyeztetése, inkább optimista hangulat uralta a kétoldalú megbeszéléseket. Annak ellenére, hogy Kijevben közben szélsőségesek felgyújtották az Orosz Kulturális Központot, a konferencián alig negyedház előtt elmondott felszólalásában pedig Petro Porosenko tőle már megszokott harciassággal egyenesen azt követelte, hogy az egész világban tiltsák be az orosz zászlót.
Az érdeklődés hiánya is mutatja azonban, hogy Európa belefáradt a konfliktusba, s több konstruktivitást vár el immár az ukrán féltől is. Ezt érezhetik Kijevben is, hiszen Pavlo Klimkin Münchenben találkozott orosz kollégájával Szergej Lavrovval, előtte pedig Porosenko felhívta Putyint.
Egyesíthetik-e Ukrajnát az egyesült nemzetek? – szól az egykor az ENSZ-ben dolgozó Richard Gowan jegyezte tervezet, amelynek lényege egy nagyjából 20 ezres békefenntartó kontingens által megtámogatott, a minszki folyamatot felgyorsítani hivatott menetrend. Az elképzelés lényege a politikai célok határozott és egyértelmű kitűzése és ehhez megfelelő eszközök rendelése. Gowan szerint Ukrajna és Oroszország között egyedül az ENSZ közvetíthet eredményesen.
A sok tekintetben a jugoszláv rendezés tapasztalataira alapozó terv központi eleme a mintegy 20 ezer, Latin-Amerikából, a posztszovjet térségből és a semleges európai államokból érkező kéksisakos. Ezeket a csapatokat a Donbasz egész területén helyeznék el, beleértve az orosz–ukrán határt is. Feladatuk a biztonság megteremtése, az őket segítő nagyjából ötezer rendőr pedig a választások békés lebonyolítását biztosítaná. Ez a folyamat az ENSZ-főtitkár megbízottja által vezetett külső adminisztráció irányítása alatt menne végbe, akárcsak 1996 és 1998 között Kelet-Szlavóniában.
Gowan logikája szerint a minszki megállapodásban előírt menetrend – előbb a helyi választások, aztán az államhatár feletti ellenőrzés átadása Ukrajnának – külső katalizátor nélkül elképzelhetetlen. Ez garantálhatná az oroszbarát lakosság sértetlenségét, a bosszúhadjárat elkerülését az ukrán fennhatóság visszaállításakor. A szeparatisták és az ukrán hatalom között pufferként működő nemzetközi adminisztráció felhatalmazása a választások után csökkenne, és Kijev lépéseinek ellenőrzésére szolgálna. Így Gowan elképzelései alapján a Kreml úgy zárhatná le a konfliktust, hogy közben a felkelőket nem adná Kijev kezére, miközben az ukrán hatalom visszakapná a keleti területeket és az orosz határ ellenőrzését.
Kérdés azonban, hogy minden közvetlenül és közvetetten érintett fél a konfliktus lezárásában érdekelt-e? Putyin továbbra sem bízik Kijevben, és a jelenlegi status quo fenntartásával továbbra is nyomást tudna gyakorolni az ukrán hatalomra. Porosenko és a korrupt kijevi elit számára a konfliktus elfedi a kormányzás gyengeségét, ráadásul biztosítja a nemzetközi közösség támogatását. Az Amerikával a háta mögött önbizalmában megerősödött ukrán elitnek nehéz lesz lenyelnie, hogy a békefenntartók között belaruszok is legyenek, miközben a NATO tagországait kizárják ebből.
De ami a legnagyobb gond, Gowan terve is a minszki megállapodásból indul ki, így az orosz határ feletti ellenőrzést Ukrajna csak a dokumentum politikai részének teljesítésével kaphatja vissza. Így aztán megkezdődött a szöveg értelmezése, a hangsúlyok áthelyezése.
A probléma csak az, hogy Kijevnek most legfőbb támogatójával kellene vitatkoznia. Mégpedig úgy, hogy Gowan elképzeléseihez sok tekintetben hasonlóan látja a kibontakozás útját a NATO egykori főtitkára, a jelenleg az ukrán elnök tanácsadójaként dolgozó Anders Fogh Rasmussen is. Nem lehetnénk tehát meglepve azon, ha az egyik hatalompárti ukrán képviselő Ihor Popov értelmezésének megfelelően az év végéig megérkeznének a békefenntartók a Donbaszba.
