Miért nem védte meg Kijev erővel a Krímet?

A ma oly harcias ukrán vezetők négy éve leszavazták a félszigeten a hadsereget bevetni akaró védelmi minisztert.

Stier Gábor
2018. 02. 10. 14:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Győzött a józan ész? Vagy inkább a gyávaság? Netán a finoman szólva sem demokratikus úton megszerzett hatalom megtartása felülírt mindent? Nem tudjuk, annyi azonban az akkori ukrán védelmi miniszternek a Kijevben az exállamfő távollétében folyó Janukovics-perben a minap tett vallomásából kiderült: míg ő 2014 márciusában kész lett volna háborút kezdeni a Krímért, addig a Védelmi és Nemzetbiztonsági Tanács úgy döntött, hogy ellenállás nélkül ki kell vonni a csapatokat a félszigetről. Ihor Tenyuh admirálisnak a vizsgálati szakaszban tett, a bíróság előtt eskü alatt megerősített vallomásának részleteit védője tette közzé.

Az admirális a 2014. február 22-ére virradó éjjel lezajlott hatalomátvétel után, február 27-e és március 25-e között töltötte be a védelmi miniszteri posztot. Ez idő alatt vesztette el Ukrajna a Krímet, zajlott az elszakadásról döntő referendum, amelynek következtében a félsziget Oroszországhoz csatlakozott. Eközben az ukrán hadsereg egységei katonai blokád alatt álltak. A hónap végén a személyi állomány elhagyhatta a félszigetet, s kivonták a technika egy részét is. Ukrán adatok szerint ekkor 4 ezren döntöttek a távozás mellett, 11 ezren maradtak, s többségük az orosz hadsereg kötelékeiben szolgált tovább.

Tenyuh arról számolt be, hogy a Védelmi és Nemzetbiztonsági Tanács március 23-án tartott ülésén keményen fellépve azt javasolta, hogy az ukrán hadsereg vonuljon be a Krímbe. Erre az elnöki adminisztráció vezetője Szerhij Pasinszkij annyit jegyzett meg, hogy a miniszter álláspontja világos, háborút akar, de meg kell hallgatni másokat is. Mint az az admirális vallomásából kiderül, utána a jelenlegi miniszter, akkor a Nemzeti Gárdát vezető Sztepan Poltorak szólalt fel, s azt javasolta, hogy büszkén felemelt zászlókkal, de vonják ki az ukrán egységeket a Krímből.

Poltorak visszautasította a szerinte megfélemlített Tenyuh kijelentését, megjegyezve, hogy akkor ő még nem volt tagja a tanácsnak. Azt nem cáfolta, hogy részt vett az ülésen, ám – mint a presztízsére láthatóan ügyelve fogalmazott – nem lehetett hatással a döntésre.

A volt védelmi miniszter emlékeztetett a tanács egy másik ülésére is, amelyen szavai szerint a volt kormányfő Julija Timosenko és az akkori miniszterelnök Arszenyij Jacenyuk is elvetette azt a gondolatot, hogy az ukrán hadsereg megvédje a Krímet. Timosenko – Tenyuh szavai szerint – azzal érvelt, hogy a miniszter nem érti az egész helyzetet, egy ilyen lépés provokálná Oroszországot, és nemcsak a Krímet, hanem egész Ukrajnát kell nézni. Az admirális vallomását a tanács 2014. február 28-ai ülésének még tavaly nyilvánosságra hozott jegyzőkönyve is megerősíti, amely szerint Timosenko mindenkit óvott attól, hogy elkövessék az egykori grúz elnök Miheil Szaakasvili által 2008 augusztusában elkövetett hibát. „Putyin a grúziai forgatókönyvet ismételné meg, és csak arra vár, hogy erre alapot adjunk neki. Emlékezzenek csak arra, amikor Szaakasvili felült a provokációnak, és vesztett. Nem szabad, hogy mi is elkövessük ezt a hibát. Egyetlen tank sem jöhet ki a kaszárnyákból, egyetlen katona sem foghat fegyvert, ha jót akarunk. Szó sem lehet semmiféle mozgósításról!” – érvelt Julija Timosenko.

Tyenyjuk javaslatát elvetették, a miniszter pedig beadta lemondását. A Krímben az ukrán egységek semmilyen ellenállást nem tanúsítottak, az országban nem vezettek be hadiállapotot. Ukrajnában pedig azóta is folyik a vita arról, hogy meg kellett volna védeni erővel a Krímet, avagy jól döntöttek az ország a hatalmat akkor kezükbe kaparintó vezetői.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.