Nyugat-Európa a csecsen maffia szorításában

Két évtizede Európa még keblére ölelte a szabadságukért küzdő csecseneket. Azóta változott a róluk alkotott kép.

Ezeket az eseteket látva érthető, hogy a korábbi együttérzéssel szemben a németek és az osztrákok miért viszonyulnak ma már ellenségesen a csecsenekhez. A szabadságért az oroszokkal szemben harcolóknak készségesen nyújtott menedéket Németország. Nem törődtek azokkal a Moszkvából folyamatosan érkező figyelmeztetésekkel, hogy Dudajev vagy Baszajev „szabadságharcosai” között sok a kaukázusi iszlám emirátust létrehozni akaró szélsőséges elem. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kaukázusi kultúrával, mentalitással sem nagyon tudnak mit kezdeni a németek. Nyugat-Európa hozzáállásának változásában kétségkívül közrejátszik a félelem az itteni társadalmak iszlamizálódásától, ám megítélésük romlásáért jócskán terheli felelősség magukat a csecseneket is. Ahogy a német Bild fogalmazott, Ramzan Kadirov kemény kézzel fogja a népét, ám az előle elmenekülők sem angyalok. A Wiener Zeitung mindezt azzal egészíti ki, hogy a törököknek vagy a grúzoknak is gondjaik vannak a reputációjukkal, ám ez egyiküknél sem merül fel olyan viharosan, mint a csecseneknél.

A németeket megrettentik a harcosok mentalitásán alapuló kaukázusi hagyományok, a becsületkódex, az állandó törekvés a dominanciára. Távol a hazától is megmarad a klánstruktúra, az egymás közötti leszámolások és a vérbosszú. A lakóhelyükül szolgáló kollégiumokban a félelem légkörét alakítják ki, rátámadnak a többi migránsra, még a nőkre és a gyerekekre is. És még csak nem is alkoholos befolyásoltság vagy valamilyen érzelmi hatás alatt, hanem csupán azért, hogy mindent a kezükben tartsanak.
Bielefeldben például száz irakit kellett tavaly átszállítaniuk máshová a hatóságoknak, mert a csecsenek rájuk támadtak, és öten súlyos sérüléseket szenvedtek. Merthogy a csecsenek mindig csoportosan lépnek fel. „Az utcán ritkán lehet magányos csecsennel találkozni. Mindig csoportban mozognak, és rendkívül agresszívak. Saját klánjaikban, egyfajta párhuzamos világban élnek” – mondja Andreas Pilsl, Felső-Ausztria rendőrfőnöke. „Egy csecsen nem gond, ám ha már négyen-öten vannak ” – árnyalja tovább a képet a Gerasdorfban a fiatalkorúak börtönét vezető Margitta Neuberger-Essenther, hozzátéve, hogy a legtöbben rablásért kerülnek oda. Az igazgató felhívja a figyelmet arra is, hogy ezeket a fiatalokat másokkal ellentétben semmi sem érdekli. Sem a nyelv, sem az alapvető ismeretek. Úgy tartják, a hitetleneknek dolgozni megalázó lenne. Csak rangidős vezetőjük utasításait fogadják el.

„Előbb a háború, aztán a kóválygás a jobb élet reményében; a túlélésért folytatott harc közepette ezeknek a fiataloknak nem volt lehetőségük tanulni. Többségük nem beszél németül, munkát sem talál, lakást sem tud bérelni. Már csak ezért is kisebb közösségekbe tömörülnek. Csakis a harcra vannak kihegyezve, máshoz nem értenek. Így aztán legfeljebb testőrök vagy ökölvívók lehetnének. Még katonának sem állhatnak, mert oda is kell bizonyos tudásszint. Itt állnak kiszolgáltatottan, nincstelenül, a divatos dolgokra, autóra, mobiltelefonra azonban ők is vágynak. Ez az út elkerülhetetlenül rablásokhoz és a börtönbe vezet” – ecseteli a kérdés ismert szakértőjének tartott Clemens Neuhold osztrák újságíró ennek az elveszett nemzedéknek a gondjait.

Ezek után talán nem meglepő, hogy a Berlin körül fekvő Brandenburg tartomány 2016 óta szünetelteti a csecsen menekültek regisztrációját. A hatóságok ugyanis egyszerűen nem tudnak mit kezdeni ezekkel az emberekkel. Ráadásul a számuk egy év alatt megháromszorozódott, elérte a 10 ezret. A helyzet Ausztriában sem jobb, hiszen csupán 2016-ban 3200 különböző bűnesetben voltak érintettek csecsenek. Ma az osztrák börtönökben a legnagyobb létszámú nemzetiségi csoport az övék. A skála a maffiaszervezet alakításától a zsaroláson, védelmi pénzek szedésén át a fiatalkorúakból álló bandák szervezéséig terjed. Ilyen például a Vajnah partizánjai (a vajnah az ingusoknak és a csecseneknek közös önelnevezése) nevű, amelyben a csecsenek mellett vannak arab és török, sőt német szalafiták is. A fekete-fehér bőrdzsekit viselő banda össze-összecsap a konkurens német motoros csapat, a Hells Angels kemény legényeivel.

A Németországban élő csecsenek jelentette veszélyt a göttingeni kutató, Christian Osthold szerint sokan alábecsülik. „Feltűnnek a terrorakciók előkészítésekor, az akciók finanszírozásában. Vonzódnak az iszlamistákhoz. Bárhová érkeznek, hamar kapcsolatba lépnek a helyi szalafitákkal, és elkezdik dominálni ezeket a közösségeket.” Egy 2017-es bírósági ügyben nyilvánvalóvá vált, hogy Németországban és Lengyelországban az Észak-Kaukázusból érkező iszlamisták már létrehozták hálózataikat. A brandenburgi rendőrség vezetője ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy Berlin környékén a potenciálisan legveszélyesebb száz iszlamista több mint fele csecsen. Hogy miért? Szakértők úgy vélik, mindenekelőtt a gyökértelenség hajtja őket a radikálisok karjaiba. Amikor idegenbe vetődve ezekbe a közösségekbe bekerülnek, valójában nem is a vallást keresik, hanem barátokat.

Miközben a probléma egyre csak növekszik, a német hatóságok máig nem egyeztetnek érdemben orosz kollégáikkal. Ehelyett inkább bűnbakot keresnek, és úgy tűnik, meg is találták. Oroszországot azért bírálják, mert nem tartja otthon a csecseneket. A Frankfurter Allgemeine Zeitung még tovább megy, azt feltételezve, hogy Moszkva fegyverként használja a migránsokat. „Nincs bizonyítékunk rá, hogy Moszkvából irányítanák a csecseneket, de az tény, hogy nem állítják meg a kaukázusi áradatot” – fejtegeti Markus Wehner. Megkapja a magáét Lengyelország is, mivel Berlin szerint megsérti a dublini szerződést, és ahelyett, hogy regisztrálná a migránsokat, továbbengedi őket. A Frankfurter Allgemeine adatai azt mutatják, 2012-től máig 36 ezer csecsen érkezett Németországba, mindenekelőtt Berlinbe, és mindössze egy százalékukat sikerült visszatoloncolni Oroszországba. Lengyelországnak visszaadtak 560 személyt, akik többsége nagy valószínűséggel újra Németországban van. A kör bezárult.