Az erő felmutatásával ültetné asztalhoz Amerikát Putyin

Putyint igazából a nagyhatalmi játszmák érdeklik, de jól tudja, hogy a kül- és a belpolitika között egyre jobban elmosódnak a határok. Interjú Fjodor Lukjanovval, a Valdaj Klub tudományos igazgatójával.

– Visszatérve Oroszországra, több elemző is állítja, hogy Putyin kiváló taktikus, ám nincs igazán stratégiai víziója. Inkább csak világosan megfogalmazott stratégiai célokról lehet beszélni. Melyek ezek?
– Szerintem ma senkinek nincs stratégiai víziója. Átalakulóban van a világ, így ez érthető is. Az ilyen helyzetben legfeljebb taktikáról lehet beszélni. Oroszország ezt nem is titkolja, míg az Egyesült Államok úgy tesz, mintha lenne stratégiai víziója. Európával más a helyzet, tele van problémával, így a legkisebb gondja is nagyobb ennél.

– Arról beszéltünk, hogy Putyin meg akar állapodni Amerikával; nem gondolja, hogy Washingtonnak fontosabb lenne Pekinggel megegyeznie? Miért gondolja Moszkva, hogy éppen vele kell egyeztetni az új világrendről?
– Természetesen senki nem gondolja azt, hogy csak Oroszországgal kell leülni. Mindenkivel másról lehet érdemben tárgyalni. Míg például Oroszország globális befolyása politikai és biztonságpolitikai téren nagyobb, addig Kínáé gazdaságilag. Trump azonban úgy gondolja, hogy senkivel nem kell egyeztetnie. Még a szövetségeseivel sem. A helyzet így egyre instabilabb, s nincs okunk azt hinni, hogy változni fog.

– S ha már itt tartunk, akkor a stratégiai partnerség ellenére Kína és Oroszország érdekei sem mindenben egyeznek.
– Természetesen. Hogy is egyezhetnének?! Két sok tekintetben különböző érdekekkel bíró hatalomról van szó. A lényeg azonban az, hogy Moszkva és Peking között nincs szembenállás, és nincsenek rendszerszerű ellentétek. Míg Kína és az Egyesült Államok vagy Oroszország és az Egyesült Államok között vannak.

– S mi a helyzet e tekintetben Európa és Oroszország között?
– Rendszert alkotó ellentétekről nem beszélhetünk, van azonban sok más. A legnagyobb probléma az, hogy Európával a jelenlegi helyzetben nem lehet következetes párbeszédet folytatni. Amíg Európa a belső problémáit nem oldja meg, addig egyetlen komoly szereplő szemében sem lesz igazán megbízható és elismert tárgyalópartner. Legyen az Kína, az Egyesült Államok vagy éppen Oroszország.

– Mit gondol, a következő hat évben a belső vagy a külső kihívások lesznek a fontosabbak Oroszország számára?
– Felesleges ezen rágódni. A külső kihívások aligha tűnnek el, mint ahogy a belsőkkel is foglalkozni kell. Már csak azért is, mert az ország állapota, ereje meghatározza a külső lehetőségeit is.