Úgy tűnik, hiába lesz kész a jövő év végére az Északi Áramlat két újabb vezetéke, a Gazprom 2020-ban még semmiképpen sem tudja kiiktatni Ukrajnát mint tranzitországot Európába irányuló exportjából. Emlékeztetőül: az Északi Áramlat 2 projekt lényege, hogy két új, évi 55 milliárd köbméter – a már meglévő vezetékpárral azonos – szállítási kapacitású vezetékkel bővítik a Balti-tenger fenekén húzódó Északi Áramlatot, amelynek kiindulási pontja az oroszországi Viborg, és a németországi Greifswaldig tart. A német elosztóközpontból további vezetékeken át kell eljuttatni az energiahordozót az európai célállomásokra. És itt kezdődnek a nehézségek, mert a gáz továbbszállítására épülő németországi vezetékszakasz, az Eugal csak egy évvel az Északi Áramlat 2 üzembe helyezése után lesz teljesen kész. Így hiába a Balti-tenger mélyén futó új csövek évi 55 milliárd köbméteres kapacitása, eleinte nem lehet 34 milliárdnál több földgázt továbbítani az Európai Unió országaiba. Mindezt a 2020 végére elkészülő Eugalban 50,5 százalékos részesedésű Gascadétól tudta meg az orosz üzleti körök lapja, a Kommerszant.
Jelenleg úgy fest, hogy a Greifswaldhoz közeli Lubminból induló Eugal vezetéknek csak az egyik, évi 9,9 milliárd köbméteres kapacitású ága készül el 2019 végére. Ezenkívül egy működő csövön át további 21 milliárd köbméter juthat el a cseh határig. A Gazprom a Hollandia irányába futó NEL nevű vezetéken még évi 2,7 milliárd köbmétert tud továbbnyomni. Mindez azt jelenti, hogy a szárazföldi kapacitások szűkössége miatt az Északi Áramlat 2-n keresztül maximum évi 34 milliárd köbméter gáz juthat el az európai fogyasztókhoz. A teljes 55 milliárd köbméteres kapacitással a konzorcium csak az Eugal második ágának elkészülte után számolhat.
A történet erősen emlékeztet az Északi Áramlat 1 üzembe helyezése körüli helyzetre. Akkoriban a Németország északi részéből Csehországig futó OPAL vezeték második ága ugyancsak egy évvel azután készült el, hogy az Oroszországból induló vezeték partot ért Németországban. A jelenlegi problémát azonban súlyosbítja, hogy az Északi Áramlat 2 üzembe helyezését a tranzitról szóló orosz–ukrán szerződés 2019. december 31-i kifutásához időzítették. Az új helyzetben azonban a Gazprom – minden korábbi fenyegetőzése ellenére – nem tekinthet el attól, hogy új szerződést kössön az ukránokkal. Tavaly a Gazprom 93 milliárd köbméter gázt pumpált át Európa felé. Ebből kiszámítható, hogy az ukrán tranzitra akkor is szükség lesz, ha a jövő év végéig üzembe helyezik a Török Áramlat mindkét, egyenként 15,75 milliárd köbméter kapacitású ágát. A jelenlegi igények mellett mintegy 30 milliárd köbméternyi gáz továbbra is Ukrajnán át jut majd el Európába. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy nagy eséllyel a Török Áramlat második ágán érkező gázt továbbítani hivatott szárazföldi csőrendszer sem épül meg – Bulgáriában, Szerbiában és Magyarországon még el sem kezdődött az engedélyezés –, akkor ezt a 16 milliárd köbmétert is Ukrajnán keresztül kell exportálni. Így 2020 folyamán nagyjából 45 milliárd köbméter gáz Európába jutását továbbra is Ukrajnán át kell megoldani. Az oroszoknak tehát meg kell egyezniük Kijevvel, amely örülni fog az ebből származó bevételeknek, illetve a tranzit jelentette nyomásgyakorlási lehetőség megmaradásának.
Ráadásul az európai gázigény közben még növekedni is fog. Hollandia például az EU legnagyobb gázmezőjén, a Groningenen a jelenlegi 21,6-ról 12 milliárd köbméterre kénytelen visszavenni a kitermelést. S ha a Gazprom az így megjelenő 10 milliárd köbméteres piacnak csak a felét szerzi meg, azt is el kell valahogy juttatnia Hollandiába. Szakértők ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat inkább csak 2024-től tud majd teljes kapacitással működni, a hosszú távú szerződésekben lekötött évi 180 milliárd köbméternél ráadásul többel kell számolni, hiszen nagy eséllyel növekedni fog az orosz gáz iránti igény. Így aztán teljesen megkerülni valószínűleg ezután sem lehet majd az ukrán tranzitot.
