Célegyenesbe fordult az orosz elnökválasztási kampány. Ezt jelzi egyebek mellett az is, hogy az egyik közösségi portálon megjelentek Andrej Kondrasov Putyin című legújabb filmjének részletei. Az elnökről és Oroszország meghatározó pillanatairól, így a Krímről már több filmet is forgatott Kremlhez közel álló politológus legújabb alkotása erősen kampány ízűen dolgozza fel Putyin életútját és a világról vallott elképzeléseit. Szemezgetve az eddig tikokként kezelt történeteket is felidéző beszélgetésből, az üzenet egyértelmű. Oroszországot felelősségteljes, harcedzett és semmitől meg nem rettenő politikus vezeti.
Putyin beszél például arról, hogy 1999.december 31-én Csecsenföldre látogatva rálőttek az őt szállító helikopterre. „Azt hittem, hogy díszsortűz, szilveszteri tűzijáték az egész, amikor a pilóta megszólalt: Miféle tűzijáték?! Tűz alá vettek bennünket!” – emlékezik a történtekre Putyin.
De felidézi a szocsi olimpia megnyitója előtti feszült pillanatokat is, amikor a helyszínre tartva kapott egy hívást, hogy a török légitársaság Harkov-Isztambul útvonalon közlekedő járata a fedélzeten bombával fenyegetőző utassal Szocsi felé tart, s felszálltak a vadászgépek. Ha folytatódott volna a rémálom, akkor le kellett volna lőni a gépet, ám hat-hét perc múlva jött az újabb hívás, hogy nem az olimpia ellen készült terrorakció, hanem csak egy részeg randalírozott a Boeingen, amely már Törökország felé repül. Ahol aztán a török F–16-osok lettek a kísérői. „Ne tudja meg, mit éltem át ez alatt a pár perc alatt!” – ismeri el Putyin, megjegyezve, hogy az NOB elnöke is érezhetett valamit a feszültségből, mert megkérdezte, minden rendben van-e. Szocsi kapcsán Putyin még kifejti a filozófiáját, miszerint mindig nagy célokat kell kitűzni.
A filmben a putyini stabilitással és gazdasági fellendüléssel szembeállítva vissza-visszatérően felrémlenek a sötét 90-es évek, mint ahogy a Nyugat magatartása is. „Ilyen lekezelő módon Oroszországgal nem lehet beszélni. Meg akarják mutatni, hogy hol Oroszország helye. S ez nekünk nem tetszik. Magával a kérdésfelvetéssel nem értünk egyet” – fejti ki Putyin sokadszorra, hogy mi az alapvető problémája a Nyugattal.
A dokumentum filmbe belefér egy kis anekdotázás is. Így az elnök elmeséli, hogy huligánkodás miatt nem akarták felvenni úttörőnek, beszél az apjáról, akit egyszer sem hallott káromkodni, a munkamániás lányairól, a szülő felelősségéről, de elmondja azt is, hogy Angela Merkel időről-időre hoz neki néhány üveggel kedvenc Radeberger söréből. Szóba jön a sport is. A boksz volt az első sportág, amit űzött, eltörték az orrát. „A szüleim jobban szerették volna, ha zenével foglalkozok, s vettek egy harmonikát” – villantja fel Putyin emberi arcát Kondrasov.
Aztán Putyin elmondja, hogy nem tud olyan helyzetet elképzelni, amikor Oroszország lemondana a Krímről és Szevasztopolról. „Megőrült?” – kérdez vissza a felvetésre. Majd megmutatja keresztényi arcát, amikor arra a kérdésre, hogy meg tud-e bocsátani, csak annyit mond: „Igen, de nem mindent. Az árulást soha!”
Egy szó, mint száz, a végére csak felpörög a kampány, s ennek is köszönhetően Vlagyimir Putyinra a legfrissebb felmérések alapján ismét az oroszok 69 százaléka szavazna. Még van egy hét.
