Sértődöttség és bizalmatlanság akadályozza Európa és Oroszország közeledését

Újabb és újabb ügyek élezik a Moszkva és az EU közötti, az ukrán válsággal végképp megromlott viszonyt. Interjú.

– Ezt csak az ukrán vezetés nem akarja látni, s olyan magabiztos, hogy lassan már az összes szomszédjával összeveszik
– Ez az önbizalom azon a számításon alapul, hogy Brüsszel és Washington Oroszország miatt majd mindent elnéz.

– Meddig?
– Ez egyelőre működik, ám idővel egyre kevésbé. A másik probléma, hogy Ukrajnában lassan kezdődik a kampány, és két évre mindent el lehet felejteni. Elmozdulás nem lesz. Hiszen a jelenlegi helyzet sokaknak nagyon is megfelel.

– Amíg Ukrajnában ez a helyzet, el is feledhetjük a Vlagyivosztoktól Lisszabonig terjedő nagy Európa álmát?
– Igen. Európa továbbra is megosztott marad. A nagy Európa álma egyre távolodik. A történészek majd 15–20 év múlva kemény ítéletet mondanak majd erről az eljátszott esélyről. Most az elképzelést leginkább támogató Oroszország is sértett, bizalmatlan, válaszul a nagy európai összefogásról szóló elképzelés összeomlására, a nagy Eurázsiáról beszél, ami szintén csak álom. Annak ellenére, hogy Kína persze megérti Oroszországot, mert ő már rég átesett ezen a megaláztatáson. Az a helyzet, hogy nem lehet megmondani, hol lesz tíz év múlva Európa, Oroszország, Kína vagy Amerika, mert a világ most nagyon kiszámíthatatlan.

– Oroszország sértődött, ám azért nem mondott le Európáról
– Ez így van, de azt is látni kell, hogy a bizalmatlansága történelmi. Oroszország nem modellt, sokkal inkább veszélyt lát Európában. Sok tekintetben elutasítja annak értékeit. Így volt ez I. Miklós vagy III. Sándor idején is. Most olyan pillanatban vagyunk, amikor ez a bizalmatlanság kölcsönös, hiszen Európában is komoly nyomokat hagyott az ukrán válság.

– Megérti-e valaha Európa Oroszországot?
– Meg kellene érteni, hogy Oroszország a XX. században mennyi tragédián esett át. A franciák ezt megérthetnék, bár a mi tragédiáink kissé régebbiek. A modern kori francia történelemben nem a második, hanem az első világháború volt a sorsdöntő. Máig nem tértünk ebből a sokkból magunkhoz. A kulcs a megértéshez ezeknek a tragédiáknak a felfogása. Persze, ezek nem mentenek fel semmi alól, de a megértéshez közelebb visznek.