Ütésállóvá vált az orosz gazdaság, így nincs reformkényszer

Előtérbe került az import kiváltása és az önellátás, miközben náluk is gond, hogy egyre kevesebben dolgoznak.

Stier Gábor
2018. 03. 19. 10:38
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A nemzetközi szankciókra és a csökkenő nyersanyagárakra adott helyes szakpolitikai válaszintézkedésekkel indokolta a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő cég a döntését, miszerint a napokban visszaemelte Oroszország államadósság-besorolását a befektetésre ajánlott kategóriába. A hír hallatára a vezető orosz tőzsdeindex megugrott és történelmi rekordot ért el, de szárnyra kapott a rubel is. De más jelek is arra utalnak, hogy nő a bizalom: a 2016-os 11 százalékos csökkenés után tavaly 12,5 százalékkal nőtt, az idén pedig további 11 százalékkal emelkedhet az autóeladások száma. A nagy állami vállalatok is kimondottan jól érzik magukat, s bár az új technológiákat tekintve érzékenyen érintik az országot a nyugati szankciók, a gazdaság összességében állja a sarat.

Az orosz gazdaság tehát egyre ütésállóbb, pedig 2014 és 2016 között kettős csapás érte. Az olaj ára a hordónkénti 108-ról 30 dollárra zuhant, a szankciók pedig ugyancsak megnehezítették a cégek, a bankok és a kormány számára a finanszírozást. A lakosság jövedelme folyamatosan csökkent, s a gazdaság is csak tavaly lábalt ki a recesszióból. Ám most erősebb, mint valaha, legalábbis a Financial Times brit napilap szerint. A vállalatok és a bankok ugyanis most jóval kevésbé függnek a külföldi hitelezőktől, mint korábban. Egyes ágazatok pedig, kiváltképp a mezőgazdaság, az importkiváltás kényszerétől hajtva szárnyalnak, miközben az infláció visszaesett két százalékra. Szakértők szerint tehát jól vizsgázott a válságkezelés, a központi bank a nehéz időkben okosan elengedte a rubel árfolyamát, míg minden hordónyi olaj eladása után a kapott jövedelem 40 dollár feletti része kötelezően a nemzeti jóléti alapba kerül.

Ezeket az eredményeket Deák András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének Oroszország-szakértője is elismeri. Úgy látja, a gazdaság valóban elkezdett konszolidálódni, de szerinte ez – főleg a külföldi befektetők elfordulása miatt – nyomokban sem emlékeztet a 2014 előtti dinamikus növekedésre. Igaz, az évek során érezhetően javult a külső sokkokra adott válasz: 2009-ben még nyolc százalékkal zuhant a gazdasági növekedés a nemzetközi válság hatására, 2014 után azonban már ötszázalékos visszaeséssel megúszták. Ugyanakkor a gazdaság nagy ütemű növekedésére – amelyet a tegnapi elnökválasztáson magát újra megmérető Vlagyimir Putyin elnök előszeretettel emleget – a szakértő nem számít. – A bruttó hazai termék (GDP) növekedése a következő években legfeljebb kétszázalékos lehet, ami azt jelenti, hogy egy esetleges világgazdasági válságot Oroszország még túl tudna élni – fogalmazott lapunknak Deák. Az oly sokat emlegetett reformokból azonban szerinte aligha lesz valami. – Mindenekelőtt azért nem, mert nincsen reformkényszer: az ilyen intézkedések politikai értelemben áldozatokat követelnek, miközben rövid távon nem adnak igazán nagy lendületet – fejtegette az elemző. Deák András rámutatott arra is, hogy az 1991 óta tartó gazdasági és főképp kereskedelmi liberalizáció véget ért, helyette az importkiváltás, az önellátás, a protekcionizmus egyfajta könnyített formája határozza meg a mai gazdaságpolitikai trendeket. Az elemző bizonyos szektorális reformokat nem zár ki, ám többről nem lehet szó. Folytatódik eközben – elsősorban energetikai téren – a kelet felé fordulás.

Nem egészen így látja a helyzetet Jaroszlav Liszovolik. Az orosz elemző szerint Oroszország nem tehet mást, mint hogy a vezető gazdasági hatalmak nyomába ered, annak ellenére, hogy a technikai fejlesztésben és a befektetésekben nem számíthat a Nyugatra. A kiábránduláson azonban már túl van az ország, így saját erejére, az elmúlt évtizedek eredményeire támaszkodva igyekszik felgyorsítani a modernizációt. Ez a közgazdász szerint nem egyenes vonalú fejlődés lesz, helyette Moszkva inkább a modernizáció úgynevezett rövid útjait választja. Ilyen például a hatalom által manapság favorizált digitalizáció erőltetése. A szakértő az előrelépés szempontjából kulcskérdésnek nevezi az infrastruktúra fejlesztését. Mint megjegyzi, a munkaerőt tekintve hosszú távon is demográfiai gondokkal kell számolni, ami jelentős részben magyarázza a növekedés alacsony tempóját is. A problémák kapcsán felhívja a figyelmet arra is, hogy a termelékenység minden évben lassabban nőtt, mint a bérek. Így aligha csökkenthető a lemaradás a Nyugattól.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.