Ha nem sértené az ügy komolyságát, azt mondhatnánk, hogy kezd abszurd fordulatokat ölteni a Szkripal-sztori. Az egykori kettős ügynök és lánya egyre jobban vannak, Julija Szkripalt lassan haza is engedik a kórházból, apja is megszólalt, miközben a brit hatóságok ahelyett, hogy a nyilvánosság elé tárnák a bizonyítékaikat, egyre több ellentmondásba keverednek. Dübörög az információs háború, folyik a ködösítés, s lassan már csak az biztos, hogy semmi sem biztos. Pedig a brit kormány annak ellenére tette felelőssé a mérgezésért Oroszországot, hogy a vizsgálat befejeződött volna. Az incidens miatt Nagy-Britannia mögött felsorakozott államok pedig több mint 300 orosz diplomatát utasítottak ki, amelyre Moszkva hasonlóképpen válaszolt.
S miközben London ragaszkodik ahhoz, hogy „nagy valószínűséggel” Oroszországot terheli a felelősség a történtekért, a brit külügyminisztérium hivatalos Twitter-oldaláról csendben eltűnt az a bejegyzés, amely egyértelműen Moszkvához köti a novicsok nevű idegmérget. Ezt megelőzően a védelmi minisztérium laboratóriumának vizsgálata azonosította a szert, ám azt is hozzáteszik, arra nincs bizonyíték, hogy honnan került Salisburybe. Közben a vegyi fegyverek tilalmát ellenőrző nemzetközi szervezet vizsgálatából kizárták Moszkvát, így London még véletlenül sem ad esélyt arra, hogy a közvélemény előtt ismertetett bizonyítékok nélkül megvádolt fél betekintést nyerhessen az ügy kulisszái mögé. Az is feltűnő, hogy az orosz állampolgár Julija Szkripalnak nem biztosítottak konzuli védelmet - a legújabb verzió szerint ő nem akart találkozni orosz diplomatákkal -, apja unokahúgától, Viktorija Szkripaltól pedig mondvacsinált okokkal, nem megfelelő anyagi helyzete miatt megtagadták a vízumot. Ezek után aligha meglepő, mind gyakrabban merül fel, hogy egyáltalán nem Moszkva, hanem az MI6 állhat a történtek mögött.
Arra a kérdésre sincs válasz, hogy az állítólag szinte azonnal ölő novicsokkal megmérgezett Szergej és Julija Szkripal állapota hogyan javulhat ilyen rohamosan. Lehet, hogy nem is volt igazi mérgezés? A mérgezés körülményeiről is összevissza beszélnek a brit hatóságok. Először egy étteremről volt szó, majd állítólag egy drónról szórták le a mérget, a legutóbbi verzió szerint pedig már a Salisburyban lévő ház bejáratának kilincsére kenték, méghozzá szándékosan csökkentett dózisban. Szóval, a brit kommunikáció igazodik a fejleményekhez. Arról sem szívesen beszélnek Londonban és a Szkripal-ügyben látványosan aktív - most már ott tartunk, hogy Amerikában adnak új identitást és védelmet Szergej Szkripalnak -, a Moszkvával szemben hozott szankciókban elmerült Washingtonban sem, hogy a 90-es évek közepén az üzbegisztáni Nukuzban amerikai pénzen és felügyelet mellett megsemmisített novicsokból kerülhetett-e néhány adag a CIA kezébe. Vagy ezt megelőzően a vadkapitalizmus káoszában esetleg alvilági körökhöz. S akkor az olyan magától értetődő felvetésekről még nem is beszéltünk, hogy miért állt volna Moszkva érdekében éppen most, a választások és a foci-vb előtt „megbüntetni” a már rég fogatlan oroszlán Szkripalt.
Eközben az ügy abszurd fordulataként a brit és az orosz sajtó Szkripal macskájáról és tengerimalacairól értekezik, az állatvédők pedig a Scotland Yardnak a háziállatok elpusztulásában viselt felelősségét firtatják. A két tengerimalac lényegében éhen halt a lepecsételt házban, a Nash nevű kandúrt zaklatott idegállapotban találták meg, s elaltatták, míg a másik macska elszökött. A nyomozókat hiába figyelmeztették a házban lévő állatokra, a rendőrség majd’ egy hónapig nem törődött velük, majd gyorsan eltüntette, elégette a sokak szerint a vizsgálat szempontjából is „árulkodó” tetemeket. Így aztán, miközben a hidegháborúra emlékeztető stílusban az Oroszország és a Nyugat kapcsolatait végképp megmérgező, két ember életét kockára tévő ügy részleteire még véletlenül sincs válasz, az állatvédők a kandúr és a tengerimalacok sorsa miatt aggódnak, s Nash elpusztítása miatt követelnek vizsgálatot. Ez lenne a nyugati demokrácia?!
