A közös étkezésektől is egészségesebbé válhatunk

Az étkezés a mindennapi élet szerves része, legyen az egy hétköznapi közös családi vacsora vagy éppen egy ünnepi szertartás. Az evés megjelenik társadalmi és kulturális szinten a munkavacsorától kezdve a tájegységek tradicionális fogásain át a barátokkal közös ételkészítésig. Vajon tényleg egyre általánosabb lesz, hogy a jövőben számítógépek, telefonok és televíziók társaságában egyedül étkezünk vagy megmaradhat közösségi élménynek ez az idő?

A táplálkozás lényeges szerepet játszik az ember életében, és nem csupán a létfenntartás elengedhetetlen gyakorlata – hívta fel a figyelmet a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) a dietetikusok hetén. Az étel és az étkezések kultúrában betöltött szerepét semmi sem igazolja jobban, mint hogy a mediterrán diéta 2014-ben felkerült az UNESCO-nak az emberiség szellemi kulturális örökségét számon tartó listájára.

Nemzetközi példák

A személyre szabott étkezés sikere nagymértékben függ attól, hogy képesek vagyunk-e a tudományos megközelítést összehangolni az ételek mindennapi érzelmi, érzéki aspektusával – hangsúlyozták a szakemberek. Erre a megközelítésre jó példa a brazil egészségügyi minisztérium táplálkozási irányelve, ahol az élelmiszeralapú javaslatok mellett az iránymutatások arra épülnek, hogy az adott étrendnek az egészségre gyakorolt hatása nagymértékben összefügg a társadalmi és kulturális környezettel, amibe beletartozik többek közt az ételkészítés folyamata, a közös étkezések és az ételek élvezete. A tavaly Kanadában megjelent új táplálkozási ajánlás is hangsúlyozza: „Az egészséges étkezés nem merül ki abban, hogy mit eszünk.” A készítők azt javasolják, a kanadaiak fókuszáljanak az otthoni főzésre és a családi, baráti körben történő étkezésre. Kiemelik a kulturált, nyugodt körülmények között, jó társaságban fogyasztott étkezés fontosságát.

Egyre többen egyedül?

Ezek a – közös étkezések szerepére is figyelmet fordító – nemzeti ajánlások különösen jelentősek annak fényében, hogy a közösségi média és az internet az étkezési kultúránkba is befurakodott. Egy korábbi, a Hartman Group által készített felmérés kimutatta, hogy a 18–24 év közöttiek 54 százaléka lefotózza, amit éppen eszik, míg 39 százalékuk ki is posztolja azt, így percenként akár több száz új, ételt ábrázoló fotót töltenek fel az Instagramra. Ezt segítik az ételmegosztó alkalmazások is, mint a Foodspotting és a SnapDish. Az étkezések ugyanakkor egyre magányosabb alkalmakká válnak. Az Egyesült Államokban a felnőtt népesség csaknem fele étkezik egyedül rendszeresen, aminek hatására – a társaság hiánya miatt – a közösségi oldalak egyre inkább beszivárognak az étkezőasztalra, hiszen az amerikaiak csaknem egyharmada használja azokat, miközben étkezik, és ugyanez az adat 47 százalék az Y generáció tagjai körében.

Vajon tényleg egyre elfogadottabbá válik, hogy a jövőben számítógépek, telefonok és televíziók társaságában étkezünk egyedül? A válasz nem egyértelmű, két irányban is látszik elmozdulás. A magányos étkezők trendjét támasztja alá az OpenTable statisztikája, amelyből kiderül: az egyéni étkezés New Yorkban 2014 és 2018 között nyolcvan százalékkal nőtt. De talán a legfurcsább megoldás Japánból származik: itt sorra nyitnak a kifejezetten egyéni étkezésre szakosodott éttermek, amelyekben fekete függönnyel takart fülkékbe viszik ki, pontosabban tolják be az ételt, és az üzemeltetők arra törekednek, hogy a lehető legkevesebb emberi kapcsolat legyen a megrendeléstől a fogyasztáson át a fizetésig.

Ezzel szemben a közösségi étkezés élményét nyújtja például az Open Seat nevű program, amelyet Virginia államban 29 étterem részvételével dolgoztak ki. Lényege, hogy az asztalt foglaló vendégek hozzájárulnak, hogy mások is leülhessenek melléjük, cserébe ingyen kapnak egy előételt az étteremtől.

A dél-afrikai Food Jams projekt résztvevői pedig nemcsak együtt étkeznek, de együtt is készítik el az ételeket a kapott alapanyagokból. Ebben az esetben a közös sütés-főzés élménye hozza össze a társaságot a konyhában.

Miért jobb együtt?

Milyen hatással van napjainkra az evéssel együtt töltött idő? A személyes kapcsolatokban többek közt alapvető érzelmek megnyilvánulásában játszik szerepet, amelyekre anyanyelvünkben számos példát találunk: nem sok sót esznek meg együtt, akik egymással haragban vannak, míg egy tálból cseresznyéznek, akik jól megértik egymást; ha a házasság megszakad, akkor a felek elválnak ágytól, asztaltól, míg amikor összekötik az életüket, akkor egy kenyéren élnek.

Bebizonyosodott, hogy ha a család rendszeresen együtt étkezik, az a fiatalok egészségesebb táplálkozásával jár: gyakoribb a gyermekek tejtermék-, gyümölcs- és zöldségfogyasztása, több a rost-, kalcium-, vas- és vitaminbevitelük. Emellett jobban kerülik az olajban sült ételeket és a cukros üdítőket. Ennek hátterében többféle tényező húzódik meg, például a szülői magatartás, az egészséges táplálékok kínálása, a megfelelő táplálkozásról való családi beszélgetések, a közös ételkészítések. Ezért a szülői példamutatásnak nagy szerepe van abban, hogy a gyermekek megismerjék és megszeressék az egészséges ételeket.

A reggelizés például a kiegyensúlyozott étrend részeként nem csupán a megfelelő testtömegkontrollt és az iskolai teljesítményt segíti, de lehetőséget ad a gyermekeknek arra is, hogy a közös étkezés alkalmával elsajátítsák a megfelelő családi mintát, nem szólva annak összetartó erejéről.

A kutatások szerint ráadásul a családi étkezéssel egybekötött együttlétek nemcsak a gyermekek egészséges magatartását befolyásolják, de több gyümölcs- és zöldségfogyasztás figyelhető meg a szülők körében is, valamint az apák kevesebb gyorsételt esznek, az anyák pedig kevésbé hajlamosak fogyókúrázásra, és ritkábban lesznek falási rohamaik – összegezte a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.