Már a kelták is fogyaszthatták az aszalt tönkölyt

Már a kelták is fogyaszthatták napjaink egy felkapott alternatív élelmiszerét, az aszalt tönkölyt, amelynek történetét eddig csak a 17. századig tudták visszavezetni kutatók.

A németországi, Hohenheimi Egyetem régészei az eberdingen-hochdorfi kelta település maradványai között találták meg az eddigi legrégebbi ilyen leletet, egy elszenesedett tönkölyszemet. Felfedezésükről a Journal of Archaeological Science című tudományos folyóiratban számoltak be.

A német kutatók feltételezik, hogy a kelták már az időszámításunk előtti 5. században éltek az éretlen tönkölytermés begyűjtésének és tűz fölötti megszárításának lehetőségével ínséges időkben.

Az aszalt tönköly lényege, hogy a termés betakarításával nem várják meg, míg a tönkölyszemek megérnek, hanem egy hónappal korábban leszüretelik, majd az éretlen szemeket tölgyfatűz fölött megaszalják, de nem őrlik liszté, hanem főzve fogyasztják. Ilyesmire hajdan akkor lehetett szükség, ha korán elfogyott az előző évi termés vagy a rossz időjárás azzal fenyegetett, hogy a tönköly tönkremegy, mire teljesen beérne.

Az aszalt tönkölyt (németül Grünkern, „zöld mag”) először 1660-ban említik a krónikák az amerbachi kolostor pincészetének számlájában.

Az aszalt tönköly napjainkban egyre népszerűbb, mert ízletes, és egészséges is, mivel magas kálium-, magnézium-, foszfor- és vastartalma fontos építőeleme a kiegyensúlyozott étrendnek.